Valóban erős vár számunkra Isten?

Iz 26,1-6 - Azon a napon majd ezt az éneket éneklik Júda földjén: „Erős városunk van nekünk, oltalmul szolgál kőfal és bástya. Nyissátok ki a kapukat, hadd vonuljon be az igaz nemzet, mely megtartja a hűséget! Szándéka szilárd: megőrzöd a békét, a békét, mert benned bízik. Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örök Kőszikla! Mert ledönti a hegyen lakókat, a kérkedő várost megalázza, földig alázza, porba sújtja. Láb tapossa, szegények lába, szűkölködők léptei.

Mt 7,21.24-27 - Nem mindenki, aki azt mondja nekem: „Uram, Uram!”, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van. Mert mindenki, aki hallgatja ezeket a szavaimat és követi azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, jöttek a folyamok, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták. Mindaz pedig, aki hallgatja ezeket a szavaimat, de nem cselekszi meg azokat, hasonlít majd a balga emberhez, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, jöttek a folyamok, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy lett a romlása.

Valóban erős vár számunkra Isten? Nála megtalálunk tanácsot, békességet, védelmet, oltalmat, irgalmat, nyugalmat?

Akár kérdés van, akár kérés, csak elgondolkodtasson. Az minden esetben a lényeges, hogy a magam kétségei, bizonytalansága Jézus szavaiban simuljanak, csendesedjenek el. Ott találjak válaszra, ahol a Szentlélek tetten éri gondjaimat. Megtenni azt, ami Isten akarata – velem!

Cselekvésre bátorít Jézus, döntésre. Mozdulj lélek, és hozd mozgásba ezt a tehetetlenségi nyomatékkal küzdő testet! Nem baj, ha ingamozgást végzek, de, mert kipróbálom magam; míg rá nem jövök, hogy valamit félreértettem. Az élet állandó korrekció. Isten erre ad lehetőséget, hogy amíg meg nem értem a velem való szándékát, addig kísérletezzek magammal, magamon. Ez tulajdonképpen a szándéka Istennek, azzal, hogy szabad akaratot adott: nem mondhatja meg helyettem, nekem senki, még az Isten sem, hogy mi helyes és mi nem – szerintem és velem az Isten tervében! A hibázás nem bűn, de még a bűn is megbánható! Azonban az Írás azért van, hogy mankóm legyen, ne mindent keljen kikísérleteznem. Merjem a hitemet is erősíteni, művelni és acélozni. Vagyis az írásból hozzám szóló Istent értelmezni, mintha szótáram lenne a Szentírás, míg meg nem értem, hogy hogyan kell nekem használni. Isten szólít, szól hozzám, velem törődő, csak rám figyelő, hogy elérje végre, hogy én figyeljek rá, ez a Szentírás. De van egy külön égi csatorna, abszolútan védett kettőnk között. Még számomra is csak akkor működik, ha más csatornákat kikapcsolok. Személyes kommunikációs csatorna ez személyem, és az örökkön szólító Isten között. Ez a csatorna megosztott a háromszemélyű Isten között, de csak velem! Használom?

Ez az a könyv, a Szentírás, mely örökkön-örökké élő szó, és éltető szó az ember számára. Hallani és hallgatni Jézust, aki van, ma is, a Szentlélek működése által! Hiszem? Innen kell elindulni. Ami egy emberi döntés: „hiszek Uram, segíts hitetlenségemen!” Ámen