„Ki értem él, ne féltse életét!”

Jel 15,1-4 - Ekkor egy másik nagy és csodálatos jelet láttam az égben: hét angyalt, akiknél a hét utolsó csapás volt, mert azok által teljesedett be Isten haragja. Akkor egy üvegtenger-félét láttam, ami tűzzel volt vegyítve. Láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, a képmását és nevének számát, amint az üvegtenger fölött állnak Isten hárfáival, és éneklik Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: „Nagyok és csodálatosak a te műveid [Zsolt 92,5], Uram, mindenható Isten! Igazságosak és igazak a te útjaid [Zsolt 139,14], nemzetek Királya! Ki ne félne téged, Uram, és ki ne magasztalná nevedet? Mert egyedül te vagy szent [Zsolt 99,3], hisz minden nemzet eljön és leborul színed előtt [Zsolt 86,9], mert ítéleteid nyilvánvalóvá lettek!”

Lk 21,12-19 - Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért. Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: ne gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek. Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak titeket szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, és közületek egyeseket halálra adnak. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de egy hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.

„Ki értem él, ne féltse életét!” Tulajdonképpen ezt mondja Jézus, ezzel bátorítja őket. Ha Krisztusért adom életemet, ha rá bírom magam, hogy egészen Neki szenteljem magam, akkor tulajdonképpen, már nincs is amit féltsek. Mert, ha az Urba helyezem minden bizalmamat, minden értékemet, még az életemet is, akkor már nem marad semmi, amiért aggódnom lehet! Csak eddig kell eljutni, eddig kell felnőni az embernek. Az a jó, ha eljut erre a teljességre, mikorra elfogy életének minden ereje, vagyis a halál állapotában már egészen át tudja engedni magát Isten ítéletet nyújtó szeretetének. Azért fogalmazok ilyen furán, mert tudom, hogy magam ítélem el magam, Isten számára már tulajdonképpen az marad, hogy egyenleget vonjon, és kimondja az eredményt, ami az aláhúzás után a summa. De milyen jó az a remény, mely a hitemből forrásozik, hogy ott az összegzés vonala fölé, egy „Joker szám” kerülhet, amit maga az Isten fog oda tenni, hogy talán majd az egyenleg pozitív lehessen.

Kevés az, hogy vágyom rá, oda kell tenni magam, nem azzal foglalatoskodva, hogy milyen véleménye lesz arról másoknak, hogy esetleg meghurcolnak érte. Vannak Keresztelő Jánosok, vannak Pál apostolok, vannak Szent Ignácok, Szent Imrék, Szent Erzsébetek, és Szent Margitok, Szent Riták. Sorolhatnám még a szenteket, de sorolhatja mindenki úgy, ahogy neki eszébe jut. Én melyik típusba illő vagyok? Nekem talán időnként el kell tűnődnöm azon, hogy éppen a pillanatnyi élethelyzetemben melyik illik rám, de ennél fontosabb az, hogy mindig az legyek, aki éppen lenni akar általam Isten. Mert hiszek abban, hogy engem, és bennünket azért küld e világra, kik megkeresztelkedtettünk a Szentháromságos Egy Isten nevében, hogy küldötteivé, üzenetté legyünk a világban. Hogy mikor, hol és milyen módon? Azt akkor fogjuk helyesen, talán a leghelyesebben megérteni, ha Vele, az Istennel, személyesen élem meg életemet. Igazságát keresem magamon, felfedezni, felismerni, megérteni és megélni igyekszem azt, amit már megértettem belőle! Élnem kell, „ne gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek. Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani.” Nem védekezni, élni, a szeretet lángolásában a Szentlélek jelenlétében; bizonyosságával, és biztonságával. Ha Krisztus nevéért teszem, akkor „egy hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.”

Ma, most, erre igyekszem összpontosítani. Segíts ebben Uram, én Istenem, Teremtőm, és szerelmes Atyám, a Szentlelked által! Ámen