Bennem, és nélkülem, egyaránt

Jel 11,4-12 - Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Ura előtt állnak [Zak 4,3.11-14]. Ha valaki ártani akar nekik, tűz tör elő a szájukból, és megemészti ellenségeiket. Ha valaki bántani akarja őket, akkor azt meg kell ölni. Ezeknek hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy ne essen az eső [1 Kir 17,1] jövendölésük napjaiban, és hatalmuk van a vizek fölött, hogy vérré változtassák azokat [Kiv 7,17], és mindenféle csapással sújtsák a földet, ahányszor csak akarják [1 Sám 4,8]. Amikor befejezik tanúságtételüket, a mélységből fölszálló fenevad háborút indít ellenük, legyőzi [Dán 7,3.7.21] és megöli őket. A holttestük annak a nagy városnak az utcáján fog heverni, amelyet szellemi értelemben Szodomának és Egyiptomnak hívnak, és ahol Urukat is megfeszítették. A törzsekből, népekből, nyelvekből és nemzetekből sokan fogják látni holttestüket három és fél napon keresztül, és holttestüket nem engedik sírba tenni. A föld lakói pedig örvendezni fognak felettük, és vigadni fognak. Ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak. De három és fél nap múlva Istentől az élet lelke száll beléjük [Ez 37,10]. Lábukra állnak, és nagy félelem fogja el azokat, akik látják őket [Ter 15,12]. Ekkor egy hatalmas hangot hallanak az égből, amely azt mondja nekik: „Szálljatok fel ide!” [Kiv 19,24] Erre fölszállnak az égbe a felhőben, ellenségeik pedig látják őket [2 Kir 2,11].

Lk 20,27-40 - Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt: „Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének [MTörv 25,5-6; Ter 38,8]. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül. Előbb a második, majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.” Jézus ezt felelte nekik: „E világ fiai házasodnak és férjhez mennek. Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek, hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai, a feltámadás fiai lesznek. Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat „Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének” [Kiv 3,6] mondta. Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” Ekkor néhány írástudó azt mondta neki: „Mester! Helyesen feleltél.” És többé nem mertek kérdezni tőle semmit.

Bennem, és nélkülem, egyaránt – „Isten az élőké”!. De általam akarom, hogy életté legyen! Vágyom rá! Isten méltósága egyenlő azzal, hogy elnyerni a halálból való feltámadás kegyelmét. Ami, értelmezésem szerint egyenlő a bűnbánat szentségének Istennél való elnyerésével. Lehet-e bűnbocsánatom, feloldozásom akkor is, ha az egyháztól azt nem nyerhetem el? A válaszom egyértelműen az igen. Ugyanis erre szolgál az engesztelő ima, a teljes búcsú kegyelme, amit elérhetünk másokért végzett felajánlással! Mert bizony egy keresztény ember legfőbb vágya az, hogy hasonlóvá lehessen az angyalokhoz, akik Isten fiai, és egyben a feltámadás örökösei.

De, ami embernek lehetetlen, addig „Isten számára minden lehetséges”! (l.: Mt 19,23-26) Ez a reménységünk, ez lehet az embernek reménysége, amíg ember az ember. És, amíg az ember a másik embert bűnre készteti. Mert lássuk be, döntéseink már nem azon dőlnek el, hogy a jó vagy rossz mellett döntök e; hanem azon, hogy sikerül-e a kevésbé rosszat választanom.

Azért az élőké az Isten, mert az élők számára szükséges az a minden lehetőség, ami csak Isten sajátja. Nekem arra van szükségem, hogy Isten az életemet mentse meg, hogy életem lehessen Benne. Isten által, Istenben élni, hogy Isten magáénak ismerjen majd az ítélet napján! És, amíg élek gyűjtsek magamnak minél több szeretet társat, barátot, akik talán engesztelést végeznek majd értem. Lehetőség szerint ezek a barátok sokkal fiatalabbak legyenek nálam, hogy sok idejük legyen az értem való engesztelésre.

Istenem, most értük imádkozom, hogy szeretetem értük való legyen, míg életem napjait még sokasítod! Ámen