A figyelmeztetés nekem is, ahogy mindenkinek kell, időről időre, megint és megint
Tit 3,1-7 - Figyelmeztesd őket, hogy a fejedelmeknek és a hatóságoknak vessék alá magukat, hogy engedelmeskedjenek, legyenek minden jótettre készek, senkit se szidalmazzanak, ne veszekedjenek. Legyenek szerények, tanúsítsanak minden ember iránt mindig szelídséget. Hiszen valamikor mi magunk is oktalanok, hűtlenek és tévelygők voltunk, sokféle vágynak és gyönyörnek szolgáltunk, gonoszságban és irigységben tengődtünk, gyűlöletesek és gyűlölködők voltunk. Mikor azonban Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete megjelent, megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, amelyeket véghezvittünk, hanem az ő irgalmassága által, a Szentlélek újjáteremtő és megújító fürdője által, akit bőségesen kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy kegyelme révén megigazulva, reménybeli örököseivé legyünk az örök életnek.
Lk 17,11-19 - Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán. Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Távolabb megálltak, és hangosan kiáltoztak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, azt mondta: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!” [Lev 13,49]. Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent, és lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt. Jézus megkérdezte tőle: „Nem tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” Aztán így szólt hozzá: „Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.”
A figyelmeztetés nekem is, ahogy mindenkinek kell, időről időre, megint és megint, hogy: „a hatóságoknak vessétek alá magatokat, engedelmeskedjetek a törvénynek”! De a páli figyelmeztetés nem állhat meg itt, ahogy nem is áll meg itt: „Legyenek szerények, tanúsítsanak minden ember iránt mindig szelídséget.” Ami már mindenkihez szól, még azokhoz is, akik a hatóságokat képviselik, ugyanis előbb utóbb, mindenki valamelyik hatósággal szemben ügyféllé válik. Vagyis: egyenlő mércével kell mérnünk. Talán azért, hogy rend legyen, az a rend, amit mindegyikünk áhítozik, azonban sok esetben azt a rendet mindig a másikon, és leginkább a hatóságokon kérünk számon. Ez az az eset, amikor mindig a más szemében látom meg a szálkát, a magaméban pedig a gerendát sem. A krisztusi törvény lényege ez, ami a szeretet parancsára épül: mert Isten megmentésünkre Fiát is feláldozni volt kész. Ami kezdete volt a változásnak, a megigazulásunknak. Isten megtette az első lépést azért, hogy jóra forduljon a sorsunk, de az első lépést követni kell az ember lépésének is. Generációk óta, évszázadok óta Isten vár az ember válaszára. Mert az újkor emberének már nincs mire hivatkoznia. Illetve az egyetlen hivatkozási pontja Jézus Krisztus, Aki megváltásunkra jött, hogy nekünk mindegyikünknek üdvösséget szerezzen. De azóta Isten általunk akarja a tervét megvalósítani, amihez a „Szentlélek újjáteremtő és megújító fürdője által” biztosítja számunkra siker garanciáját. Csak hinnünk kell Benne, az Istenben, hogy képesek lehetünk az igaz életre, a siker kommunikációjára, a boldogság elérésére. A teljesség érdemére juthatunk, ami persze, nem ebben a töredékes életben válhat teljességgé, hiszen ez a világ a teljesség előszobája csupán. Ami ez után jön, az az, amire felkészíteni akar Jézus Krisztus. Bizony, ránk vár ez a jézusi megszólítás: „Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.” De ez, csak a második eljövetelekor hangozhat el, ha …! Ha ebben az életben eljutunk a magtisztulásunkra, vagyis, a bűnbánatunk általi felismerésre: hogy szükségem van Isten megbocsátó, irgalmas szeretetére! Amit mindegyikünknek, még a leggaládabb bűnösnek is felkínál Isten. Ez az a végtelenül nagylelkű szeretet, amire ember képtelen, csak Isten képes rá. De, lehet, hogy tízből mindig csak egy lesz képes élni ezzel a lehetőséggel? És az is lehet, hogy az a tizedik, nem pont egy Krisztushívő ember lesz? Nagy kérdése ez minden egyes ember történetének, … ha ezzel a kérdéssel merem szembenézni. Bizony, ez az ember dilemmája, és felelőssége, amire igazából való az emberi elme. Amire azt mondja a szentírás, hogy akinek többet adnak, többet is kérnek számon!
Istenem, Aki vagy, és Aki tisztulásomért kiengesztelődést ajánlasz nekem. Segíts, hogy ne legyek rest, vagy annyira büszke és bizonyos, hogy megsegítésed nekem természetes legyen. Mindenkor hálára késztess engem, hogy Hozzád mérve legyen szelídségem. Érdemem ne legyen más, csak Te! Ámen