Az úton végig kell menni, nincs mese.

Iz 53,10-11 - De az Úrnak úgy tetszett, hogy összetörje betegséggel. Ha odaadja engesztelő áldozatul életét, meglátja majd utódait, hosszúra nyújtja napjait; és az Úr tetszése az ő keze által teljesül. Lelkének gyötrelme után meglátja a világosságot, megelégedett lesz; tudásával szolgám igazzá tesz sokakat, és bűneiket ő hordozza.

Zsid 4,14-16 - Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett. Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűnt kivéve. Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre.

Mk 10,35-45 - Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: „Mester! Azt akarjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.” Ő megkérdezte tőlük: „Mit akartok, hogy megtegyek nektek?” Azt felelték: „Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.” Jézus erre azt mondta nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a pohárból, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Ők azt felelték neki: „Meg tudunk.” Ekkor Jézus azt mondta nekik: „A pohárból, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették.” Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: „Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a ti szolgátok; aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Az úton végig kell menni, nincs mese. Nem lehet mondani, hogy jó, jó, végig megyek, de most már az út közben biztosíts engem arról, hogy én lehetek az első! Már volt szó róla, hogy Istennek a szándéka az, hogy üdvözítsen. De nem nélkülem, és nem ellenemre ez a szándéka.

Egy világos szabályt állít fel, ami mindenkire érvényes.

Ezen a ponton hoznék be ma, egy új gondolatot: Isten – Jézus Krisztus által, aki Isten megemberesült személyisége (amit úgy is mondhatok, hogy Isten Benne vált az emberrel azonos személyiséggé) – olyan módon és egységes módon nyilatkoztatja ki magát, Aki minden ember – általa alkotott – személyiségét tiszteletben tartva, érvényes lehet. Ha én, az ember elhiszem, hogy számomra Isten a törvény, és a magam adottságai, képességei és körülményei között Isten terve megvalósulhat.

Isten engem, személy szerint hív meg arra, hogy bennem lényegüljön meg igazsága és szeretete. Isten minden este azt kérdezi meg tőlem, hogy ma mit értettél meg akaratomból, szándékomból, a veled való tervemből, és azt, hogyan sikerült cselekvővé formálni magadban?

Én, aki Isten teremtménye, egy középszerű fickó vagyok, mégis, lehetek Isten munkatársa, teremtő művében társ. Ahol a teremtés nem okvetlenül nemzés, vagy tárgy – esetleg rendszer megalkotása. Isten teremtő műve az is, és ebben is számít az én – mint ember – közreműködésemre, hogy minden ember üdvözüljön. Megismerve, felismerve önmagán Isten kézlenyomatát, szándékát. Ezt nevezi az Egyház, és a keresztény vallások Evangelizálásnak. Ugyanis én magam vagyok az Örömhír, ha bármit is megértettem Isten üzenetéből. Az azért ajándékom, hogy mást megajándékozhassak, hogy másnak adhassam Istent, Aki a szeretet mindenben, és mindenkiben.

Uram, tegyél a magad számára átláthatóvá engem, hogy tisztán téged láttassalak a világ számára, a világban! Ámen