Jézus Krisztus által jutunk, juthatunk el Isten titkaira

Ef 3,2-12 - Bizonyára hallottátok, hogy Istennek milyen kegyelmi adományában részesültem a ti javatokra, vagyis azt, hogy kinyilatkoztatásból megismertem a titkot, ahogyan már fentebb röviden megírtam. Ha elolvassátok, megérthetitek belőle, hogy megismertem Krisztus titkát, amely más nemzedékek idejében nem volt ismert az emberek fiai előtt, úgy ahogyan most a Lélek által kijelentette szent apostolainak és prófétáinak: azt ugyanis, hogy a pogányok Krisztus Jézusban társörökösök, tagjai az egy testnek, és együtt részesülnek az ígéretben az evangélium által. Ennek lettem én szolgája Isten kegyelmének adományából, melyet nekem juttatott hathatós ereje szerint. Nekem, az összes szent közül a legkisebbnek jutott osztályrészül ez a kegyelem: hirdetni a pogányoknak Krisztus felfoghatatlan gazdagságát, és felvilágosítani mindenkit, miként vált valóra a titok, amely öröktől fogva el volt rejtve a mindent teremtő Istenben, hogy most kinyilvánuljon Isten sokrétű bölcsessége a mennyei fejedelemségeknek és hatalmasságoknak az egyház útján. Ez volt az ő örök végzése, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban valósított meg, akiben bizalmunk van, és biztonságos utunk a benne való hit által.

Iz 12,2-6 - Íme, Isten az én üdvösségem, bízom és nem félek, mert erőm és ujjongó dalom az Úr, ő lett nekem üdvösségem.” Örömmel merítetek majd vizet az üdvösség forrásaiból. Így szóltok azon a napon: „Adjatok hálát az Úrnak, szólítsátok a nevén, ismertessétek meg a népek közt tetteit! Emlékeztessetek arra, hogy magasztos a neve! Énekkel dicsérjétek az Urat, mert fönséges dolgot művelt, legyen ismert ez az egész földön! Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közötted Izrael Szentje!”

Lk 12,39-48 - Azt is tudjátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába. Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.” Péter ekkor megkérdezte: „Uram! Nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Mit gondolsz, ki az a hű és okos intéző, akit az úr a házanépe fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit ura ebben a munkában talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. De ha ez a szolga azt mondja magában: „Késik az én uram”, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, eszik-iszik és részegeskedik, megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer. Kegyetlenül megbünteti és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, de nem hajtotta végre azt és nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni. Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni.

Jézus Krisztus által jutunk, juthatunk el Isten titkaira. Nem tehetek mást, nem is lehet ellenemre, hogy Jézus barátságát elfogadjam, ha Isten után vágyakozom. Nekem Jézust kell értenem, Aki a Szentlélek által nyilvánul meg bennem, tárja fel önmagát, csak kérnem kell, és hallgatnom szavait. Ahogy Pál, úgy tapasztalom meg magam is, hogy számomra is el van rejtve Istenben titka, öröktől fogva. amit csak az én számomra őriz, amit csak nekem akar mondani. Mert Isten önmaga oly sokrétű bölcsesség, hogy minden ember számára van önálló üzenete, amit csak nekem rejt el magában.

Nem nyugodhatok meg emberségemben addig, míg hitemben el nem érek arra a teljességre, arra a személyességre Istennel, amikor megértem, ráismerek arra az üzenetre, amit velem, általam akar felfedni Isten a világ számára.

Bár parányi vagyok ebben a mindenségben, ebben a teremtett makrokozmoszban, mégis én magam is Istenből egy rész vagyok, aki magamon viselem, hordozom Isten egy szilánkját, egy részletét. Én magam vagyok Isten része, részlete. Igen hiszem, hogy Isten puzzléjében egy darabka vagyok, ami, ha hiányzik, akkor a kép nem lehet teljes.

Hogy milyen parányi rész vagyok? „A fény sebességét többek között Ole Rømer, Hippolyte Fizeau, Albert A. Michelson fizkiusok próbálták megmérni, különféle módszerekkel. Bay Zoltán javaslata alapján a méter definícióját a fénysebességre és az időegységre vetítik vissza, így a fénysebesség értéke a méterdefiníció szerint pontosan 299 792,458 km/s. Hétköznapi számolásokban gyakran a felkerekített 300 000 km/s értéket használjuk.” – Az én haladási sebességem max. 16 km/óra. Talán így tudom érzékeltetni, és mégis, minden hajam szála számon van tartva, vagyis rám ismer Isten a puzzléjében, és akkor is, ha onnan hiányzom. Nem akarok hiányozni Uram, Istenem, a Te végeláthatatlan művedből, amit szereteted épít, tart fenn, és örökléted ajándékával akarsz összefogni! Ámen