Ez is tisztátalanná teszi az embert: a lojalitás, józanság és relativitás hiánya.
Gal 5,18-25 - Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt. A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, bujaság, bálványimádás, mágia, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés, harag, veszekedés, széthúzás, szakadás, irigykedés, részegeskedés, tobzódás és hasonlók. Ezekről előre mondom nektek, mint előbb is mondtam, hogy akik ilyen dolgokat tesznek, nem nyerik el Isten országát. A Lélek gyümölcsei pedig: a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ilyenek ellen nincsen törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, megfeszítették testüket a vétkekkel és a kívánságokkal együtt. Ha a Lélek által élünk, járjunk is a Lélek szerint!
Lk 11,42-46 - De jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni. Jaj nektek, farizeusok! Mert szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a piacon. Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, amelyek fölött emberek járnak, anélkül, hogy tudnának róla.” Erre a törvénytudók közül az egyik ezt mondta neki: „Mester! Ha ezt mondod, minket is gyalázol.” Ő ezt felelte neki: „Jaj nektek is, törvénytudók! Mert elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, magatok pedig egy ujjatokkal sem érintitek a terheket.
Ez is tisztátalanná teszi az embert: a lojalitás, józanság és relativitás hiánya. Egy pap mondja: „A keresztény teológiában úgy tartjuk, mindnyájunkat paphoz illő, prófétai, felséges embernek keresztelnek. Ez a koncepció azonban nem jutott el a padsorokban ülő legtöbb ember fejébe és szívébe. Miután az évek során számtalan emberrel beszéltem, az a benyomásom támadt, hogy a legtöbb ember úgy hiszi, a papoknak közvetlenebb kapcsolatuk van Istennel, mint neki.” Lehet és magam is bizonyos vagyok ebben, de azt is hozzá kell tennünk – és erre én, világi papként (civilként) vagyok hiteles kimondani – hogy ugyanakkor a papok ezt generálják is, sokszor el is várják, hogy őket felsőbbrendűnek tekintsék. Erre kapnak nevelést is a szemináriumokban, amikor elhitetik velük, sőt agyukat átmossák úgy, hogy ők az egyedüli felelősséggel bírók, jogosultak, és méltók arra, hogy egy Plébánia közösség dolgaiban, irányultságában a döntés felelőssége egyedül csak az övék.
Ami teljesen fars, torz, és életellenes, sőt eltávolít egyeseket attól, hogy számukra hiteles legyen az Egyház, ha ezt követeli meg a híveitől. Ez teszi sok esetben a papságot automatikusan farizeusi lelkületűvé. Ezzel merem azt állítani, hogy Jézus mai gondolata, bizony nagyon időszerű, és elmélkedésre bátorító minden egyházi vezető tisztséget magára vevő személyrészére. Még azok számára is, akik bizony úgy gondolják, hogy nekik ezzel nincs dolguk.
Amikor a papságért imádkozunk, akkor olyan lelkülettel kell ezt tennünk, ahogy imádkozunk egy barátunkért, testvérünkért, egy szülőért, vagy bármilyen más rokonunkért. De semmiként se úgy, mint akinek hatalma volna felettünk. Mert mindannyian Krisztus szolgálatára lettünk felkentek, csupán a szolgálatok különfélék! Melyikünk mondhatja magáról, hogy bűn nélkül való; és melyikünk mondhatja a másikról, hogy nem kell őt magamhoz hasonlóan elfogadni, és elfogadásomban szeretni, tisztelni. A szeresd felebarátodat, mint önmagadat, azt is magában hordozza, hogy még ha pap is, ne tartsam őt méltóbbnak a bűnbánatra, és a megbocsátásra, a kiengesztelődésre és a megváltásra, mint saját magamat. Az egyenlőség elve mindegyikünkre érvényes, ha már egyszer Jézus önmagát sem vonta ki ez alól: „Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell” [Fil 2,6]
Istenem add, hogy felszentelt papjaidban téged, a Te szentségedet megtapasztalni, megismerni, szeretni, és megérteni, sőt elfogadni legyek képes még akkor is, ha emberségében nem több, vagy kevesebb is nálam! Ámen
