Amiben magam kételkedem, bizonytalankodom, Ő helyből megítéli

Bölcs 7,7-11 - Ezért könyörögtem, és okosság adatott nekem, imádkoztam, és eljött hozzám a bölcsesség lelke. Többre becsültem azt országnál és trónnál, s a gazdagságot hozzá mérve semminek tartottam, nem tettem vele egy sorba drágakövet, mert minden arany hozzá képest csak kevés homok, s az ezüst mellette csupán sárnak számít. Egészségnél, szépségnél jobban szerettem, s eltökéltem, hogy világosságul használom, mert a fénye soha el nem alszik. De vele együtt a többi jó is hozzám jött, és mérhetetlen gazdagság volt a kezében.

Zsid 4,12-13 - Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol az értelemnek és a léleknek, az ízeknek és velőknek elágazásaihoz, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe előtt, sőt, minden mezítelen és nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk.

Mk 10,17-30 - Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett előtte és megkérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus erre azt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!” [Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20] Az illető azt felelte neki: „Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.” Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: „Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!” Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: „Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek nagy vagyonuk van!” A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: „Fiaim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába jutni azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni Isten országába.” Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: „Akkor hát ki üdvözülhet?” Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: „Az embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges” [Ter 18,14; Jób 42,2]. Ekkor megszólalt Péter: „Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged!” Jézus azt felelte: „Bizony, mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet.

Amiben magam kételkedem, bizonytalankodom, Ő helyből megítéli, honnan fakad, hova tart! Direkt módon mégsem avatkozik bele. Mert megengedő, mert szeretete minden evilági értéken felül áll. Valami olyanra elszánt, amit az ember csak nagyon nehezen, és csak nagyon nagy érzékenységgel képes megérezni. Mindent, mindeneket egy azon szeretettel szeret. Ha így van, akkor nem lehet kedvesebb egyik ember sem a másiknál Neki. Minden direkt beavatkozása Istennek és embernek az élet dolgaiba, szubjektivitás. Valamit, mással szemben előnyben részesít, így valamit – valakit meg is bánt, mert valaki ellenében részesít előnyben valaki mást. Ezt Isten, Aki mindent önmagában egynek, és oszthatatlannak él meg, képtelen megtenni. Ez lehet a bizonyosságom arra, hogy megítélése nem lehet semmiként sem hátrányos a számomra. Bármit amikor Isten megítél, nem lehet ellenemre, hátrányomra. Azért sem, mert önmagában ítél meg Isten mindent, amire azért képes, mert mindenben Benne van, minden Benne létezik, és történik, így önmagában ítél meg mindent. Így kell értenem Jézus azon intését, hogy „Senki sem jó, csak egyedül az Isten”. Isten ebben a jóságában engedi megismerni önmagát nekem, és önmagamat Benne! Uram, Akarlak ismerni, ismeretedben teljességre jutni! Legyél az, Aki által lehetek, és Aki általam lehetsz. Ámen