Tulajdonképpen értetlenül állok az előtt, hogy …

Gal 3,1-5 - Ó, esztelen galaták! Ki babonázott meg titeket, miután a szemetek elé tártuk a megfeszített Jézus Krisztust? Csak azt akarom tőletek megtudni: a törvény cselekedetei alapján kaptátok-e meg a Lelket, vagy az igehirdetés hívő hallgatása által? Ennyire oktalanok vagytok? Amit a Lélekkel kezdtetek, most a testtel fejezitek be? Hiába éltetek át oly sok mindent? Akkor bizony hiába! Aki tehát a Lelket adja nektek és csodákat művel köztetek, a törvény cselekedetei, vagy az igehirdetés hívő hallgatása alapján teszi-e ezt?

Lk 1,69-75 - Az üdvösség szarvát támasztotta nekünk, Dávidnak, az ő szolgájának házában [Zsolt 18,3; 132,17], amint megmondta szentjeinek ajkával, ősidőktől fogva prófétái által. Megmentett minket ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket [Zsolt 106,10]; hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, az esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy majd megadja nekünk [Zsolt 105,8; 106,45; Lev 26,42], hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünknek minden napján.

Lk 11,5-13 - Azután így szólt hozzájuk: „Ha közületek valamelyiknek barátja van, és az odamegy hozzá éjfélkor, s azt mondja neki: „Barátom! Adj nekem kölcsön három kenyeret, mert egy barátom érkezett az útról hozzánk, és nincs mit adnom neki”; a másik viszont belülről ezt feleli: „Ne zavarj, az ajtó már be van zárva, gyermekeim is ágyban vannak velem együtt, nem kelhetek föl, hogy adjak neked!” Mondom nektek: ha nem is kelne föl, hogy adjon neki azért, mert a barátja, mégis, alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Ezért mondom nektek: Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Melyik az az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!”

Tulajdonképpen értetlenül állok az előtt, hogy miért olyan fontos számomra ez a nap. Ugyanakkor, magabiztos vagyok abban, hogy számomra, számunkra, és e világ számára nincs fontosabb mint az Istenbe vetett hit, amit életünk során – személyünkben – folyamatosan, állhatatosan, kitartóan munkálnunk, érlelnünk, gyarapítanunk kell szeretettel.

Legelőbb is azt kell tudomásul vennem, hogy Isten a maga lelkét osztotta meg velem, bennem él Ő, hogy hozzá hasonló lehessek. Erről akar Jézus bennünket, az egész emberiséget megvilágosítani: Ő, „az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta” [Fil 2,6-9]. Tette ezt Isten önmagával azért, a mi szemünk láttára, hogy higgyük, a mi emberségünk sem alávaló Istenségéhez! Nekünk dolgunk, hogy ne tartsuk emberségünket olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodjunk. Hanem merjük kiüresíteni önmagunkat, szolgai alakot ölteni, venni magunkra, hogy méltókká lehessünk az Istenfiúságra, Istentől örökségünkre – hogy Isten előtt többé ne legyünk szolgák, hanem fiainak tudjon nevezni. Amikor Jézus eljön másodszor, hogy mindent megítéljen, engem, és téged, őt és benneteket is, testvéreiként tudjon üdvözölni. Hiszen Isten ezért kezdeményezi a kiengesztelődést, a megbékélést. Nem megalázva az Embert bűnösségében, hanem bűnei ellenére, és bűnei eltörlésére vállalkozik, hogy képessé legyen az emberben az Isten szeretete beteljesülni, megszentelővé válni. Aki által Isten megszentelni akarja a világot, mígnem egészen, az embert véve társául, legyőzze a gonoszságot.

Másodsorban azt kell megértenem, megértenünk, hogy minden gonoszság, ami bennem eluralkodik, gonoszságot szül. Míg, ha a szeretetnek engedek teret életemben, a szeretet lesz uralkodóvá, Isten jó szándéka, teremtésben megvalósuló akarata válik, válhat valósággá.

Talán, a Hit évének kezdete, a mai nap, és ezzel a II. Vatikáni zsinat tanítása ezért ünnep a számomra. Fontos, amitől oly sokat várok. Mert azt kívánom, hogy bennem hozzon a Szentlélek kiáradása által változást, megtérést. Nem az Egyház cselekedetei által, nem mások hangoskodása által, hanem pontosan fordítva: a mai nap kegyelmei által, a bennem meginduló változás által, legyen Krisztus Egyháza, és minden keresztény igazabb, szentebb. Az én hitem, a te hited, az ő hite, és mindannyiunk hite segítsen másokat, a világot abban, hogy Krisztus, üdvözítő akarata, megkezdett áldozata, üdvözültekké tegye mindazokat, akiket az Atya Jézusnak adott, Rá bízott. „Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.” [Jn 6,38-40]

Ezért, így mondom Uram, Atyám, Hozzád fordulva – nem magamért, de magam számára is – Pál apostol hitével: „Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.”[1Kor 2,2], mert maga Jézus bátorít rá: „Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.” Erősítsen meg minden nappal, és minden nekem ajándékozott Igéd – szavad - által a Szentlélek a hit kegyelmével. Hogy növekedhessek, növekedhessünk Benned, Általad az Igazságban és a szeretetben, míg teljességünkre nem juthatunk a Te dicsőségedre! Ámen