„Csakhogy az ember nem tudja …”

Préd 3,1-11 - Mindennek megvan a maga órája, és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében. Ideje van a születésnek és ideje a halálnak, ideje az ültetésnek és ideje a kiszakításnak. Ideje van az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a lebontásnak, és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek, ideje a gyásznak, és ideje a táncnak. Ideje van a kő szétdobálásának, és ideje a kő összeszedésének, ideje az ölelkezésnek, és ideje az ölelkezéstől való tartózkodásnak. Ideje van a keresésnek, és ideje az elveszítésnek, ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. Ideje van az eltépésnek, és ideje a összevarrásnak, ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretetnek, és ideje a gyűlölködésnek, ideje a háborúnak, és ideje a békének. Mi haszna van az embernek a fáradságából? Néztem azt a vesződséget, amelyet Isten az emberek fiainak adott, hogy azzal bajlódjanak. Mindent úgy alkotott, hogy helyes legyen a maga idejében. A jövőt is beléjük helyezte. Csakhogy az ember nem tudja kifürkészni Isten művét, amelyet létrehoz kezdettől fogva mindvégig.

Lk 9,18-22 - Történt egyszer, hogy amikor egyedül imádkozott, és a tanítványok is vele voltak, megkérdezte őket: „Kinek tart engem a sokaság?” Ők ezt felelték: „Keresztelő Jánosnak, mások pedig Illésnek, mások pedig azt, hogy a korábbi próféták közül támadt fel valaki.” Azután megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Az Isten Krisztusának.” Ő pedig rájuk parancsolt és meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.”

„Csakhogy az ember nem tudja …” – vagy nem képes? Mert vesződése a világ dolgaival fáradozására megy, és nem épülésére? Micsoda bölcsesség az, ha az ember eljuthat arra a felismerésre, hogy mindennek meg van a maga ideje, amit erőlködésével, hiába próbál sürgetni. Mert nem hogy csak hasztalan, de szeretetet ellenes is.

Nézzük, próbáljuk fürkészni Istent, Jézus Krisztusban és általa. mikor és hogyan avatkozik bele az egyén, a személy életébe? A természeti rend által, és nem önzőn, hogy már pedig ennek így kell lennie, vagy úgy, de semmiképpen sem úgy, ahogy az ember a szubjektum azt éppen cselekszi. Nem bírálja felül az egyént szabadságában, sőt elfogadja – még képtelenségében is - teremtő társának! De még azon is túlmegy: nem néz át az ügyetlen, az erőszakos, a durva, az önző, a despota, az önkényeskedő, a közönséges, az akarnok, és még sorolhatnám, hogy milyen emberen, hanem kiengesztelődést ajánl neki. Azt mondja, hogy én, az Isten hatalmamban áll, hogy mindent, de mindent, akár az egész elrontott életedet; hogy nem értettél meg; nem voltál képes rám figyelni; arra a rendre, amit biztosítottam neked, hogy boldogan élhessél, és boldoggá tehessél másokat; azt, hogy az én szeretetemben legyen életed, és az én szeretetemet adjad tovább; azt, hogy az Igazságom fölé akartad minduntalan állítani a tenmagad igazságát, és ezzel számtalan embert megcsaltál, elárultál, és eltávolítottál tőlem; kész vagyok megbocsátani, magamra venni, hogy ne kelljen bűnhődnöd érte, csak bírjad kimondani, hogy elrontottam, bűnös vagyok abban, hogy magamat tartottam többre mindenki másnál, még Nálad is Uram, Aki mégsem szűntél meg szeretni, és bízni bennem. Remélted, hogy még életemben ráébredek, vagy lesznek olyanok, akik értem kiengesztelnek Téged, hogy nekem megbocsáss. Bizony, mennyi szenvedést tettem Rád, mert Te minden hajam szálát számon tartod, úgy minden tévedésemkor felszisszensz, megsajdulsz, megfájdulsz. Ostorcsapásaim alatt serken ki véred, csak hogy én éljek, hogy életem lehessen örökségedként az öröklétben!

Ki vagy Te Istenem? Akinek szeretetére ráébredhetek, de, hogy magam is istenülhessek. Még itt a földön, lehetek országod része. Bennem, és általam, Te, aki érzel, Akinek minden szenvedése az én vétkem. És megengeded még azt is, hogy merjem, kérjem: add nekem a Te békességed! Mikor már a vesztemet érzem, mert a hullámok fejem fölött összecsapnak, fojtogat a végzet. Segíts meg, hogy értsem: az ember fáradtságából csak könny marad, abból semmi, amit a legjobban féltett. Ha csak, nem tudott mindent föláldozni Érted. Hogy Tied lehessen minden érdem. Ki Krisztusban tárod fel mit jelent számunkra a Te Istenséged! Ámen