Isten jelenlétében múlnak napjaink.
Bölcs 3,1-9 - Az igazak lelkei azonban Isten kezében vannak, s a halál kínja nem éri őket. Úgy látszott a balgák szemében, hogy meghaltak, távozásukat balsorsnak vélték, és végső romlásnak, hogy elmentek tőlünk, ők azonban békességben vannak, ha kínt szenvedtek is az emberek szemében, reményük halhatatlansággal teljes, kevés fenyítés után nagy javakban van részük, mert Isten próbára tette, és magához méltóknak találta őket. Megvizsgálta őket, mint az aranyat a kohóban, és elfogadta őket egészen elégő áldozatul. Látogatásuk idején pedig az igazak felragyognak, olyanok lesznek, mint a szikra, amely a nádasban tovaterjed, ítélkeznek nemzeteken, és uralkodnak népeken, s az Úr lesz a királyuk örökké. A benne bízók megértik az igazságot, s a hívek kitartanak mellette szeretetben, mert választottjai kegyben és békességben részesülnek.Mt 10,28-33 - Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül. Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken. Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti sok verébnél. Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is meg fogom tagadni Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Isten jelenlétében múlnak napjaink. De hitemmel felérem ezt, vagy természetes, mint az, hogy feljön a nap, és világos van nappal? Az sem jó, ha közönnyel, érdektelenül veszek róla tudomást. Akkor mi a helyes viselkedés Isten jelenlétében? Nem mindegy, hogy múlnak, vagy telnek a napjaim, Isten jelenlétében. Elfogadása, megengedése, tudomásulvétele legyen bennem annak, hogy „Isten kezében” vagyok. Személyességgel megélni ezt az állapotot. Benne bízva „megértik az igazságot”, mi Benne és Belőle van, s ezzel a hittel – hitben - kitartani „mellette szeretetben”. Tudva, hogy a lélek a minden, a test önmagában nem használ semmit. Ebben a természetes együttlétben úgy élni, hogy az Ő számára elfogadható legyek, áldozatnak találja életemet. Életem próbatétel: mire mi az én válaszom, hogy életem válaszai alapján magához méltónak találjon engem. Én legyek az, akit el tud fogadni, „egészen elégő áldozatul”. Hogy mi az én áldozatom, és mi a másiké? Azt egyedül csak magam, magunk tudhatjuk, ha életünket, Isten jelenlétében éljük meg. Ha hitem van Istenben, akkor életem nem lehet, nem telhet félelemben. A szeretet nem tűri meg a félelmet, idegen annak. Ha hitem van, akkor van mit megvallanom a világ előtt. Nem maradhatok nyugton addig, míg életemről meg nem ismertetik, hogy Isten az én útitársam. De nem szavaimmal kell ezt a tudást másokra ráerőltetni, hanem életem példájával. Megélni Isten jelenlétét az életemben, tettetés nélkül! Segíts e teljességre Uram! Ámen
