Olyan gyenge a hitünk, hogy csak a csodáknak hiszünk?
1Kor 12,12-14.27-31a - Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át. Mert a test sem egy tag, hanem sok. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként tagjai. Az egyházban Isten egyeseket előszöris apostolokká tett, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká; másoknak csodatevő erőt adott, vagy a gyógyítás, segélynyújtás, kormányzás és a nyelveken való szólás adományát. Vajon mindnyájan apostolok? Vajon mindnyájan próféták? Vajon mindnyájan tanítók? Vajon mindnyájan csodatevők? Vajon mindnyájuknak megvan a gyógyítás adománya? Vajon mindnyájan szólnak nyelveken? Vajon mindnyájan értelmezik azt? Ti azonban törekedjetek a nagyobb adományokra! Emellett még egy mindennél kiválóbb utat is mutatok nektek.Lk 7,11-17 - Történt pedig, hogy ezután egy Naim nevű városba ment, és vele mentek tanítványai és nagy népsokaság. Mikor a város kapujához közeledett, íme, egy halottat vittek ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a város sok lakosa kísérte. Amikor meglátta őt az Úr, megkönyörült rajta, és ezt mondta neki: „Ne sírj!” Majd odament, és megérintette a koporsót. Erre azok, akik vitték, megálltak. Ezt mondta: „Ifjú! Mondom neked: kelj föl!” A halott pedig felült és beszélni kezdett. Ekkor átadta őt anyjának [1 Kir 17,23]. Mindnyájukat elfogta a félelem, és így dicsőítették Istent: „Nagy próféta támadt közöttünk!” És: „Isten meglátogatta az ő népét!”. Az eset híre elterjedt egész Júdeában, és mindenütt a környéken.
Olyan gyenge a hitünk, hogy csak a csodáknak hiszünk? De akkor mi is számunkra a csoda? Honnan az, és meddig nem az? Ha már egyszer megkeresztelkedtünk miért nem hiszünk, vagy, ha hinni igyekszünk, miért nem vesszük fel Krisztus keresztségét? Talán nem akarunk egy test közösségében lenni, vagy nem hiszünk az egy test közösségében? Aki Krisztusban keresztséget vesz magára – ami nem egészen azonos azzal, hogy megkereszteltek – az higgyen abban, hogy karizmát, rendkívüli képességet kapott ajándékba, Istentől, és ne nyugodjon bele, amíg rá nem ébred arra, hogy mi az. Pál még ezen a ponton sem áll meg, azt mondja: „Ti törekedjetek a nagyobb adományokra”, amihez utat is ajánlani kész. Mi lehet ez? Én azt állítom, hogy arra gondol, hogy aki karizmatikus egyéniség, az azért kapta azt ajándékba, hogy használjon vele. Legyen mások szolgálatára képességei által, hogy azzal megdicsőíteni legyen képes Istent. Aki Szeretet. A szolgálat, ha nem öncélú - megélhetési szolgálat - hanem szeretet szolgálat – ami nem zárja ki azt, hogy érte kapjon bármit is cserében, azért, hogy maga és övéi megélhetését szolgálja az, de ne többet -, akkor az bizonyos, hogy a köz javát is szolgálja.
„Mi mindnyájan”, mondja Pál. Nincs ebben származási, hovatartozási megkülönböztetés; csak egyetlen maghatározás: akik „egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk”, akiket „egy Lélek itatott át”! Nincs egyház, felekezet sem, egyedül Krisztusban közösség, mint meghatározó. Erre alapozom, hogy a vallás csupán „segédeszköz”, hogy megtaláljuk a magunk személyes Istenkapcsolatát, melyet Jézus Krisztusban nyilatkoztat ki Isten az én számomra, és minden egyes ember számára, akik elég kicsik mernek lenni ahhoz, hogy számukra ne maradhasson titok a kinyilatkoztatás, a Szentlélek kegyelme által.
Jézus mondja: „Nektek megadatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait, de a többieknek csak a példabeszédek szólnak, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek.” [Lk 8,10]; majd imájában fedi fel az okot: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked.” [Lk 10,21]
Amiről beszél Jézus, az nem kicsinyesség, hanem kicsinység: alázat, szelídség, szerénység, józanság, tudatos elkötelezettség, állhatatosság, rendíthetetlen szilárdság és tisztaság a szeretetben. Ami embernek képtelenség, lehetetlen, az Istennek lehetséges.
Miért ne bízzam magam akkor Istenre, ha Vele mindenre képessé lehetek. Csak a „mindent”, ne akarjam magam begyömöszölni egy gyufás skatulyába. Uram, vágyom rá, hogy megismerjem mit jelent számodra minden, hogy magaménak is elfogadhassam! Ámen
