1Kor 2,1-5 - Én is, amikor hozzátok mentem, testvérek, nem a beszéd vagy a bölcsesség fölényével mentem, hogy hirdessem nektek Isten titkát. Mert nem akartam másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Gyöngeségben, félelemben és nagy rettegésben voltam nálatok. Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.

Lk 4,16-30 - Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni. Odaadták neki Izajás próféta könyvét. Amikor felnyitotta a könyvet, arra a helyre talált, ahol ez van írva: „Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét” [Iz 61,1-2; 29,18; 58,6]. Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.” Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kedves szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. De utána megjegyezték: „Nem József fia ez?” Ő ezt felelte nekik: „Bizonyára azt a példázatot fogjátok nekem mondani: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is, a hazádban.” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön; mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz [1 Kir 17,8-16]. És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán” [2 Kir 5,1-27]. Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kidobták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek az oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák őt. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.

„Nem akarok másról tudni köztetek, csak a megfeszítettről”, Aki feltámadt, hogy kinyilvánítsa számunkra: a halál esemény - bűn következménye, de Isten irgalma által van életünk a halálon túl. De meg kell halni, hogy új életre támadjunk, Isten dicsőségében. Mert az Ember Isten hasonlatosságára, örökérvényűnek lett teremtve, ha! Ha az Ember elfogadja e kegyet Istentől. Mert nem ellenünkre, de értünk jött Krisztus a világra, hogy hitünk legyen a reményben, mely szeretetre lett részükké!

Az Ember soha nem szabad, hogy elfelejtse, vagy megrészegedjen attól, hogy minden hatalom az Úré, mely szeretetébe fogad bennünket, embereket; értünk való, és nekünk ajándékunk, részünk, hogy általa gazdagodjunk már e világ javaiból is, de nem az örök élet ellenében. Sokkalta inkább üdvösségünk javára; ahogy Jézus mondja: „ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.” [Mt 6,33-34]

Názáreti zsidók, vagy mai keresztények? Ember az ember, esendő és gyarló, kishitű és együgyű, de sokszor kicsinyhitű - önmagát és önmagán Isten kegyelmét is képes hitetlenül szemlélni. De, mert úgy véljük, hogy kegyelmében részesített minket a keresztség által, lefoglalva magának, ne higgyük azt, hogy már biztosak lehetünk, nincs dolgunk azzal, hogy bejuthassunk Isten országába, mert akkor olyanok vagyunk mint a balga szüzek. Azzal, hogy Isten kiválasztott, lefoglalt magának, pontosan feladatot adott nekünk: menjetek és hirdessétek …:

„Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa!” [Mt 10,7]

„Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé.” [Lk 10,3]

„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” [Mk 16,15]

„Menjetek, álljatok ki a templomban a nép elé, s hirdessétek ennek az életnek az igazságait!" [ApCsel 5,20]

Bizony, el kell fogadni: „Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint.” [1Kor 12,18] Amivel az első dolgom az, hogy felismerjem, Isten mire szánt engem. Imádsággal, elcsendesüléssel, Istenre bízva magam, alázattal, szelídséggel, türelemmel.

Istenem itt vagyok, lenni általad, Benned, és Érted akarok, míg új napodat kelted fel rám. De segíts, hogy lehessek az, aki Te lenni akarsz általam! Ámen