Hab 1,12 - 2,4 - Nemde te vagy, Uram, kezdettől fogva az én Istenem? Én Szentem, mi meg nem halhatunk. Uram, te hívtad őt az ítéletre, erőssé tetted, hogy büntessen. A te szemed tiszta, s te nem nézheted a rosszat, a gonoszságot nem szemlélheted. Miért nézed tehát e gonosztevőket, és miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nála igazabbat? Olyanokká tetted az embereket, mint a tenger halait, és mint a csúszó-mászót, melynek nincsen gazdája. Valamennyit kifogja horoggal, kihúzza hálóval és varsájába gyűjti; ezen örvend és ujjong. Ezért mutat be áldozatot hálójának, és áldozik varsájának, mert általuk lett kövérré osztályrésze, és válogatottá eledele. Nemde szüntelen kiveti hálóját, és nem szánja kíméletlenül öldökölni a nemzeteket? Kiállok őrhelyemre, megvetem lábamat a sáncon, és figyelek, hogy lássam: mit szól majd hozzám, és mit felel panaszomra. És felelt nekem az Úr és mondta: „Írd fel e látomást, és vésd olvashatóan táblákra, hogy könnyen átfuthassa, aki olvassa. Mert amit a látomás mond, meghatározott időre vonatkozik, s már teljesedéséhez közeledik, és meg nem hiúsul; ha késlekedik is, higgy benne, mert biztosan eljön és el nem marad. Íme, abban, aki felfuvalkodott, nem igaz a lélek, az igaz azonban hite által élni fog.”

Mt 17,14-20 - Amikor visszaértek a tömeghez, odajött hozzá egy ember, térdreesett előtte és azt mondta: „Uram! Könyörülj a fiamon, mert holdkóros és nagyon szenved. Sokszor tűzbe esik, máskor meg vízbe. Odavittem őt a tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” Jézus ezt felelte: „Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide hozzám!” Jézus ráparancsolt, az ördög kiment belőle, és a gyermek meggyógyult abban az órában. Ekkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Azt felelte nekik: „A kishitűségetek miatt. Mert bizony, mondom nektek: ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek, „menj innen oda”, elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek.”

Ha az igaz a hite által él, akkor a kishitűség öl. Talán minden betegség visszavezethető arra, hogy az ember kishitűségében bűnbe kerül, és benne marad, ami emészti, végül elemészti. De, ráadásul annyira együgyű, hogy hangoztatja, sőt szitkozódik, mindenkit hibáztat maga körül, még Istent is, csak azt nem ismeri be, hogy minden szenvedés csírája önmagában van. Ez bizony arra mutat, hogy hitetlen az ember, még csak akkora hittel sem bír, amekkora a mustármag. Főképpen a hitem nullához közelít. De, hát akkor, hogyan, mi lesz a megváltottságomból, azzal a temérdek kegyelemmel, szeretettel, mi életem minden pillanatában árad felém, ontja, pazarlón Istenem. Bizony energiavesztés. Ő pazarlón ontja rám, én pedig elpocsékolom, leértékelem, eltékozlom. Ha így van, persze, hogy büntetésért, ítéletért kiáltok. De Isten még mindig nem ítél, még mindig, újra egy nappal próbálkozik.

Minden nap Isten belém oltott, rám fecsérelt bizalma, reménye, hogy: „talán ma megért, talán ma elhiszi, hogy szeretem, és javát óhajtom.” Elhinnem miért olyan nehéz, hogy én Isten hasonlatosságára vagyok teremtve, olyanná lehetek, részévé válhatok, ha … ebben az életben ezt elhiszem, életemmé váltom. Amire szolgál Jézus kinyilatkoztatása az Atyáról, Istenről. Így kell értenem: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre.” [Jn 8,51]; és azt is, hogy: „Jézus így folytatta: "Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” [Jn 14,23].

Jézust kérdezni „én miért nem?”, bizony, ne essen nehezemre. De mielőtt kérdezem, fussak végig a magam lelkiismerete által azon, hogy mit tanít, és én ahhoz képest, hogyan élek. Hogy kérdésem ne legyen hiábavaló. Az önvizsgálat, a magam gyeplőn tartása, vagy úgy is mondhatom, hogy a magam lelkiismeretében ébren tartása eszköz arra is, hogy hitemben megmaradjak, és erősödhessek. Viszonyomat Istennel napról – napra szorosabbra fonjam. Bűneim magvallása, ismerete nem azért szükséges, hogy magamat megalázzam, hanem azért, hogy Istenhez való viszonyomat tudjam: szükségem van gyengeségeim leküzdéséhez, hozzá való hasonulásomhoz a kegyelmére, irgalmára. Amivel soha ne merjek visszaélni, szégyenérzet nélkül. Uram, Istenem ebben segíts meg engem! Ámen