Jer 30,1-2.12-15.18-22 - Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól: „Így szól az Úr, Izrael Istene: Írd le magadnak egy könyvbe mindazokat az igéket, amelyeket szóltam hozzád! Mert így szól az Úr: Gyógyíthatatlan a zúzódásod, halálos a csapásod. Nincs, aki ítélne peredben sebedért, gyógyulás, hegedés nincs számodra. Szeretőid mind elfelejtettek téged, nem törődnek veled; mert ellenséges csapással sújtottalak, kegyetlen fenyítéssel, mivel sok a bűnöd, számosak vétkeid. Miért kiáltasz zúzódásod miatt, hogy gyógyíthatatlan a fájdalmad? Mivel sok a bűnöd, számosak vétkeid, azért tettem ezt veled. Így szól az Úr: Íme, én jóra fordítom sorsát Jákob sátrainak, és hajlékain megkönyörülök; felépül a város a romjain, és a palota a jogos helyén fog állni. Háladal hallatszik ki belőlük, és játszadozók hangja. Megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg, megbecsültekké teszem őket, és nem kisebbednek. Fiai olyanok lesznek, mint hajdan, és gyülekezete színem előtt szilárdan áll; de meglátogatom minden sanyargatóját. Belőle támad fejedelme, uralkodója az ő bensejéből származik; közel engedem, és ő közeledik hozzám. Mert ki az, aki kockára tenné az életét, hogy közeledjék hozzám? - mondja az Úr. - Az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek.

Mt 14,22-36 - Ezután mindjárt megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután elbocsátotta a tömeget, egyedül fölment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, még mindig egyedül volt ott. A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél volt. Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: „Kísértet!”, és félelmükben kiáltozni kezdtek. Jézus azonban mindjárt szólt nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Péter így válaszolt neki: „Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.” Ő azt mondta: „Gyere!” Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment. Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, merülni kezdett, és felkiáltott: „Uram! Ments meg engem!” Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki: „Te kishitű! Miért kételkedtél?” Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!” Átkeltek a tavon és Genezáret földjére jutottak. Amikor annak a helynek a lakosai felismerték őt, üzentek az egész környékre, odahozták hozzá mindazokat, akik betegek voltak, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették, meggyógyultak.

Parancsol, elbocsát, imádkozik, tengeren jár, bíztat, hív, meghallgat, megment, figyelmeztet, meggyógyít. E szavak jutnak eszembe Jézussal kapcsolatban, miután a mai evangéliumot elolvasom. A hatalom teljes arzenálját felvonultatja, de mégis, mintha ez a hatalom, nem önmagáért való volna, ellenben, mintha szolgálna vele. Határozott, tudatos, következetes, mégis bátorító, nevelő, határozottságra, tudatosságra, következetességre, de, ha nem megy, akkor megment és meggyógyít. „A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az igazságot.” [Mt 12,20] Az igazság tisztelete szeretet.

Ezzel a szeretettel küldi hozzánk Isten Jézust, és ezzel a szeretettel szólít meg bennünket, hogy tanítson, oktasson, növeljen. Míg fel nem növünk az Isten méltóságára, úgy, hogy eközben szabad akaratunkban meg nem aláz! Vagyis, Isten egyetlen igent, vagy nemet sem mond ki helyettünk, azonban, ha csöppnyi jó szándékot, vergődést is lát bennünk, hogy el ne merüljünk felénk nyújtja kezét. De a mi dolgunk az is, hogy elfogadjuk-e a segítő kezet, tőle. Vagy netán másét? Azt is engedi, de abból nem biztos, hogy az az eredmény lesz, amit vágyunk.

Személyességünk, minden vonatkozásban igényeltetik! Akár az örökéletünkről, vagy Istennel való közösségünkről, akár párttagságunkról, vagy a pénz imádatáról van szó. Mindenkor igaz. Amivel azt akarom kimondani, hogy minden dolog melletti voksunk, a mi döntésünk következménye. Azt nem mondhatom, hogy nem tehetek róla, mert, ha nem döntök, akkor is döntök. Az én életem, az én sorsom, az én felelősségem, ezért az enyém az ítélet is. Igaz azonban, hogy bármi mellett is döntök, a végén Isten lesz az ítélkező, megítélője annak! De pontosan azért, mert minden ami teremtett – márpedig minden amiben vagyok teremtett valóság – Isten által teremtett, az Ő dicsőítésére van. Ha úgy veszem, akkor ez a kegyetlen valóság, de okosabb minderre úgy tekintenem, hogy e teremtett valósággal Isten engem, az embert ajándékoz meg. Hogy örömömet leljem benne, hogy már itt a földön is ráérezhessek, hogy az Isten, aki szeretet, értem, nekem, de általam is az! Bennem valóság az Isten! Ahogy Thomas Mann írja a Varázshegyben: „Az ember: Isten érzése. Isten azért teremtette, hogy általa érezzen.”

Uram, parancsolj nekem, imádkozz velem, bíztass engem, hívj magadhoz engem, de végül, ments meg, gyógyíts meg engem! Ámen