A hit bátorságot igényel
Jer 26,1-9 - Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén ez az ige hangzott el az Úrtól: „Így szól az Úr: Állj az Úr házának udvarába, és mondd el Júda minden városáról, ahonnan eljönnek leborulni az Úr házába, mindazokat az igéket, amelyekről megparancsoltam neked, hogy elmondd nekik; ne hagyj el egy szót sem! Hátha meghallgatják és megtérnek, mindenki a maga gonosz útjáról, és akkor megbánom azt a rosszat, melyet tenni szándékozom velük cselekedeteik gonoszsága miatt. Mondd tehát nekik: Így szól az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem jártok törvényem szerint, melyet elétek adtam, hallgatva szolgáimnak, a prófétáknak szavaira, akiket én küldök hozzátok - idejekorán küldtem, de nem hallgattatok rájuk -, akkor olyanná teszem ezt a házat, mint Síló; ezt a várost pedig átokká teszem a föld minden nemzete előtt.” Hallották a papok, a próféták és az egész nép, amint Jeremiás elmondta ezeket az igéket az Úr házában. Történt pedig, hogy amikor befejezte Jeremiás mindannak az elmondását, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész népnek, megragadták őt a papok, a próféták és az egész nép, s azt mondták: „Bizony meg kell halnod! Miért prófétáltál így az Úr nevében: „Mint Síló, olyan lesz ez a ház, ez a város pedig elpusztul, úgyhogy nem lesz lakója?” Ekkor odagyűlt az egész nép Jeremiáshoz az Úr házába.
Mt 13,54-58 - Azután elment a saját falujába, és tanította őket a zsinagógájukban, úgy, hogy elcsodálkoztak rajta: „Honnan van ennek ilyen bölcsessége és a csodái? Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás? Nincs itt nálunk minden nővére? Honnan vette hát mindezt?” És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában.” Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.
A hit bátorságot igényel, rugalmasságot, és kellő alázatot. Ja, és nem marad el, ha önfeladásra elég bátor vagyok. Tudnom kell elszakadnom sémáimtól, beidegződéseimtől, a magam kreálta törvényszerűségektől, de még azoktól is, melyeket rám aggattak.
Ha egyedül a szeretet nyíltsága, őszintesége, tisztasága, vagyis szentségi léte szerint ítélem meg magam, és világomat is, akkor válhatok szabaddá Isten akarata számára. És pontosan ezért van az, hogy Isten nem e világ keretei között akar engem megérinteni, megszólítani, hogy még véletlenül se a bizonyos kategóriáimba belekeseredett módon ítéljek meg bármit is, mi végül ítéletemmé lehet. Isten a maga személyességével, személyemre szabott szeretetével akar engem e világból kiemelni, magához fel. Ami nem fizikailag értendő, de sokkalta inkább értékrendben magasabb dimenzióként értendő.
Szeretné, ha nem gyepesednék bele pillanatnyi kereteimbe. Egy sokkal tágabb keretet, nagyobb mozgásteret kínál a hit által. Átléphetem – akarata, szándéka, terve szerint – e világi kereteimet. Kiléphetek általa – a hit által - a természetfeletti világ felé. Itt, ebben az életben már, lépést és dimenziót válthatok. A szellem lét értékei szerint alakíthatom életemet, mely, bátran mondom: magasabb értékelvűséget jelent. Megdöbbentő számomra, hogy a II. Vatikánum - melyet olyan hézagosan ismerünk, mert a világ, de még a tanítóhivatal is olyan nehezen mer elhinni – milyen merészen fogalmazza azt meg. De az is feltűnik számomra, hogy a mindennapi életünkben milyen bátortalanul, talán hitetlenül, ezért nehezen merünk elfogadni.
Csak egyetlen gondolat: hogy Egyházon belül nincsenek kasztok, megkülönböztetésnek helye - nincs klérus, és nincs világiak sokasága, egyedül az életszentségre való közös hivatás van, és minden kereszténynek erre kell törekednie, és segítenie a másikat. Egymásért való felelősségünk van, mely a szeretetben, vagyis Istenben az.
II. János Pál mondja: „a II. Vatikáni zsinat emlékeztet bennünket, hogy Krisztus missziója mint pap, próféta-tanító és király, folytatódik az Egyházban. Mindenki, Isten népe egésze részt kap ebben a hármas hatalomban.” Ezt minden kereszténynek egyformán ismernie, és tudnia kell, és e szerint kell mozognia a világban, és az egyházában is. Felelősség, kötelesség, és feladat is ez egyben.
E szabadság édes igáját segítsd nekem megélnem Uram! Ámen
