Hízelgő szavak.

Jer 18,1-6 - Az ige, mely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól: „Kelj fel, és menj le a fazekas házába! Ott majd tudtul adom neked igéimet.” Lementem tehát a fazekas házába, és íme, az éppen dolgozott a korongon. Ha rosszul sikerült a fazekas kezében az edény, melyet az agyagból készített, újból készített belőle egy másik edényt, ahogy a fazekas szemében helyesnek látszott, hogy elkészítse. Akkor így hangzott az Úr igéje hozzám: „Vajon nem tehetek-e úgy veletek, Izrael háza, mint ez a fazekas? - mondja az Úr. - Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, Izrael háza!

Mt 13,47-53 - Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely minden fajta halat összefogott. Amikor megtelt, felhúzták a partra, leültek, és a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványát pedig kidobták. Így lesz a világ végén is. Az angyalok kimennek majd, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. Megértettétek mindezeket?” Azt felelték neki: „Igen.” Ő pedig azt mondta nekik: „Így tehát minden írástudó, aki járatos a mennyek országában, hasonló a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.” Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a példabeszédeket, eltávozott onnan.

Hízelgő szavak. Újra formál, újra alakít mindaddig az Isten, míg nem leszek azzá, akire azt tudja mondani, hogy Jó! De, úgy sejtem, hogy velem több izzadtsága van Uramnak, mint az agyaggal, mert többet ellenkezem Vele. Az is igaz azonban, hogy Atyám, aki a mennyekben van, de Szent Fiában és a Szentlélek ereje által itt van, bennem élő, nem egy egyszerű fazekas mester. Talán még nálamnál is nehezebb agyaggal is elbánik, mosolyogva, könnyedén. Így remélem, hiszem.

De lám, a „hitvány”, biblia által is használt szó. A hitvány, az a gonosz, aki anyagtalan agyag, még Isten kezében is. Szeretném hinni, hogy magam, inkább tartozom az írástudókhoz. Jártasságom a mennyek országának titkaiban abban testesül meg, hogy törekszem, vagy legalább is törekedni próbálok az önmagát számomra kinyilatkoztató Isten szeretetében létezni.

Úgy élni, hogy számomra minden gonoszság átlátszó, átlátható legyen, a hit által. Mert a hit, mi emberben fogan, Istenben nyugszik meg, Aki elveszi a világ bűneit. Aki megszabadít minden embert – aki hitével bírja a bűnbánatot, mert bűntudatát nem hagyja elcsendesedni -, mert minden bűn felett Úr, hatalom. Csupán azért, mert a szeretet erejében tobzódik. „Tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot” [Mt 9,13] – mondja Jézus.

Igen, szüksége van az embernek hitre, különben beleaszalódik, bele korcsosodik létébe. Mert az embert földhözragadtsága örvényként rántja a sárba, az enyészetbe.

Tudnia kell az embernek beismerni, hogy bűnre hajló, de ezzel együtt, vagy pontosan ezért van szüksége az isteni irgalomra: hogy ne a bűnében éljen, hanem annak ellenére is képessé lehessen a jóra, a szeretetre. Mert hitemmel kell vallanom, és tudnom, hogy szeretetből vagyok teremtve, és szeretetre szól a meghívásom. Csak melléktermékem a gonoszság, de, amitől Isten kész megváltani, megbocsátani, és tőlem eltávolítani. Bűneimen is átsugározza szeretetét, hogy ne a bűnnek éljek, hanem a szeretetéből. De, ha hitem nincs erre, nem vagyok képes elfogadni a megbocsátást, a kiengesztelődést, akkor sajnos ezt soha sem veszem észre, és tudatom azt fogja a gonosz által szajkózni, hogy „rajtad már az Isten sem segíthet”. Pedig Isten mindenkin, és bárkin képes segíteni! Nagyon találó Csaba testvér gondolata, hogy a hit is egy érzékelő szervünk, „mely által kommunikálhatunk nagy szeretettel, alázattal Istenünkkel. A hitünk az az érzékszerv, mely által a természetfeletti világot át tudjuk ölelni, s mely által ez a világ bennünket megtud szólítani.” A hit által ráeszmélhetek, hogy e világ keretei nem roppanthatnak össze. (Hitemet azért kell – vagyok kénytelen – ápolni, mert ráébredtem arra, hogy kevés számomra e világ, szűk számomra.) Bennem a mérték Isten által szabott, örökéletre szánt!

Képessé tett engem az Isten arra, hogy a tanítása, a Biblia által bennem a régi értékek újra teremtődjenek, én magam vagyok a megújulás záloga, Isten akaratából! Azon sem kell meglepődnöm, ha számomra az Egyház intézményesült keretei túl merevek. Az elfogadása Istenért nem szabad, hogy teher legyen, de áldozat azért mégis lehet, amit vállalok, mások engeszteléséért.

Atyám, Te Fiaddal teszel egyenlővé engem, mikor keresztségemet elfogadom, magamra veszem, viselve magam terhét, és viselve az Egyház terhét is, csak azért, hogy Veled közösségben lehessek, mert akarok Veled eggyé lenni! Ámen

aki járatos a mennyek országában, hasonló a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő