Jer 14,17-22 - Mondd nekik ezt az igét: Szemem könnyet hullat éjjel-nappal, és nem csillapodik, mert nagy töréssel tört össze népem szűz leánya, nagyon fájó sebbel. Ha kimegyek a mezőre, íme, karddal megöltek vannak ott, és ha bemegyek a városba, íme, éhségtől elgyengültek. Bizony, próféta is, pap is elvándoroltak olyan országba, melyet nem ismertek.” Vajon végleg elvetetted Júdát, vagy Siont megutálta lelked? Miért vertél meg minket úgy, hogy nincs számunkra gyógyulás? Békességre vártunk, de nincs semmi jó; és a gyógyulás idejére, de íme, rettenet! Elismerjük, Uram, gonoszságunkat, atyáink bűnét, hogy vétkeztünk ellened. Ne vesd el neved miatt, ne gyalázd meg dicsőséged trónját! Emlékezz, ne bontsd fel szövetségedet velünk! Vannak-e a nemzetek bálványai közt esőt adók? Vagy az egek adnak-e záporesőket? Nemde te vagy az Úr, a mi Istenünk, és terád várunk? Mert te alkottad mindezeket.

Mt 13,36-43 - Akkor otthagyta a tömeget és hazament. Tanítványai odamentek hozzá és azt mondták: „Magyarázd meg nekünk a példabeszédet a szántóföldben lévő konkolyról!” Ő azt felelte nekik: „Az, aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki elvetette, az ördög, az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is: az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt, és azokat, akik törvénytelenséget cselekszenek, és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!

Ki lehet igaz előtted Uram? Például, aki olyan, mint Loyolai Szent Ignác. Aki, mikor meghallja, hogy szólítod, követésedre törekszik, míg egészen el nem foglalod benne méltó helyed, mert engedi, sőt, vágyakozza, és végül önmaga is akarja? De azon túl is, megengedi, hogy átsüssön rajta szereteted, tanításod, igazságod?

Csak egy gondolatát idézem ide a Szikráiból: „Olyan összeszedett legyen a belső ember, hogy az összeszedettség a külső emberre is kiáradjon.” (18/1) Ebből is azt olvasom ki, hogy az ember önmagáért felel, önmagának kell a szeretet tudatosságával kézben tartani szabad akaratát, hogy minden pillanatban igazolni legyen képes a maga jóra való készségét, szándékát, Isten előtt! Nem másnak, mert akkor az, nem más, mint farizeusság, képmutatás, álnokság, végül is gonoszság, mert mesterkedés.

Miből szülhet lelkünk józanságot, ebben a környezetben, mely nem igazán következetességéről ad bizonyságot? Legelőbb is arra a kérdésre kell az embernek választ adnia, hogy honnan való vagyok? E világból valónak, vagy örökkévalóságból származónak vallom-e létemet? Mert, ha átutazónak … Szécsi Pálnak volt egy ilyen dala:

Csak átutazó vagyok itt a földön,
Egy utas, aki utazik tovább.
A napjaimat szép vidáman töltöm,
És nem várok az élettől csodát.

A boldogságot megköszönöm szépen,
A csalódások nem bántanak rég.
Az embereket mosolyogva nézem,
Mert nékik soha semmi nem elég.

Nem elég, mert nem tudják, hogy ők is útitársak,
Átutazók, olyanok, mint én.
Szüntelenül mindig több és több kincs után vágynak,
Amíg lassan kialszik a fény.

Mindnyájan átutazók vagyunk itt a földön,
S ha jól végezzük, ami reánk vár,
Az emlékünk majd sok-sok emberöltőn
Úgy ragyog, mint a fénylő napsugár.
Ha a vonatunk már messze-messze jár.

De vajon a világ is úgy gondolja ezt, ahogy én? Mert kiben is hagyjunk emléket, és hogyan? Itt vannak a szentek, mint Loyolai Szent Ignác is; ellenben itt van Szécsi Pál. Melyik, milyen emléket, vagy értéket idéz fel? Illetve, melyik és milyen tapasztalatot ad át nekem? Melyik személyben milyen csak szikrányi emlék az, ami engem megváltoztat, értékké válik példája bennem? Talán valami. De, ha Szécsi Pálban valamit magam számára értéknek elviselhetek, akkor az azért lesz, mert már ismertem Szent Ignácot, akihez hasonlítva, vélek valami hasonlatosat Szécsiben. Embert emberről felismerni, hogy végül istenülni lehessek képes! Tulajdonképpen ez volna értelme minden emlékezésnek, minden felidézendő emléknek. Rám hasson a jó, az a példa, ami irgalmasságot remélhet Istennél, azért, hogy igaznak találtassak a végén! Segíts uram! És azért mondom, hogy segíts, nem pedig add meg, mert tudom, hogy nekem kell a jóra törekedni, és ezért, a világból mindent úgy látni, hogy az engem jóra sarkalljon. Ámen