Iz 1,11-17 - „Minek nekem véres áldozataitok sokasága? -- mondja az Úr. -- Elegem van kos áldozatokból és a hízott állatok hájából; bikák, bárányok és bakok vérében nem lelem kedvemet. Mikor eljöttök, hogy megjelenjetek színem előtt, ki kívánta ezt tőletek, hogy így tapossátok udvaraimat? Ne mutassatok be többé hazug ételáldozatot! A tömjénfüst utálat számomra, az újhold, a szombat s az ünnepi összejövetel; nem tűröm a bűnt és az ünnepi gyülekezetet. Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm, terhemre lettek, belefáradtam, hogy elviseljem. Amikor kinyújtjátok kezeteket, eltakarom szememet előletek; akármennyit is imádkoztok, nem hallgatom meg, mert kezetek csupa vér. Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől! Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek, tanuljatok jót tenni! Keressétek a jogot, siessetek segítségére az elnyomottnak, szolgáltassatok igazságot az árvának, védelmezzétek az özvegyet!

Mt 10,34 - 11,1 - Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem hogy békét hozzak, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a lányt anyjával, és a menyet anyósával: saját háza népe lesz az ember ellensége [Mik 7,6]. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálta életét, elveszíti azt, és aki elvesztette az életét énértem, megtalálja azt. Aki befogad titeket, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Aki befogad egy prófétát, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki befogad egy igazat, mert igaz, az az igaz jutalmát kapja. És aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.” Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának oktatását, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon a városaikban.

Az emberségem két összetevője feszít minduntalan: önmagammal való békesség megteremtése, és a világgal való békességem megszerzése. Mindkettőt Isten jóságában kell megtalálnom.

Mintha erről tanítana ma Jézus. Az önmagam keresztje az, hogy bizony valamire tanítani próbálnak szüleim, a maguk bölcsessége, és jó szándéka szerint, de, hogy abból a magam számára mit és mire kell lefordítani, azt nekem kell önismeretem megszerzésén keresztül rendezni (a szótár bennem van, nekem kell kiszótározni minden egyes szót: mi mit jelent számomra, és mire fordítom), rendbe tenni, hogy helyére kerüljenek a dolgok. Eközben bizony rá kell ébrednem arra, hogy mi minden van bennem, amit el kell fogadnom, hogy olyan vagyok, vagy arra vagyok csak képes és nem többre, nem másra, mint amit eddig álmaimban képzeltem. Bizony, magamat magamnak kell alakítani, ha van programom, mesterem, és tematikám. Az én szabadságom, az én korlátom! Ezt nem szabad elfelejtenem. De mindeközben nincs okom, de jogom sem arra, hogy mást korlátozzak az ő szabadságában, és még tiszteletben is kell tartanom, hogy számára is igaz az, hogy az ő szabadsága az ő korlátja is. a prófétát, mert próféta; az igazat, mert igaz; a szomjúhozót szomjúságában kell szeretnem, tisztelnem, hogy békességem legyen a világban. Amikor mindezt már értem, és élem, akkor vagyok Isten szeretetében teljesült.

Istenem, Uram, enged ezt megélnem, még, ha csak a túlvilágon is, de elérhessem a Te irgalmadból, add! Ámen