Oz 8,4-7.11-13 - Királyokat választottak ők nélkülem; fejedelmeket választottak tudtomon kívül; ezüstjükből és aranyukból bálványokat csináltak, hogy elvesszenek. Odalesz a borjúd, Szamaria! Haragom felgerjed ellenük; még meddig nem tudnak megtisztulni? Hiszen az is Izraelből való, mesterember készítette, nem isten az, és bizony szilánkokká lesz Szamaria borja! Szelet vetnek ők, de majd vihart aratnak, s a búzaszál nem hány kalászt, a kalász nem ad lisztet, és ha ad is, idegenek eszik meg azt. Mert sok oltárt épített Efraim, hogy vétkezzék, bűnné lettek számára az oltárok. Ha még oly sok törvényemet írom is elő neki, ő csak idegeneknek tekinti őket. Szeretik a véres áldozatokat, húst áldoznak és esznek, de az Úr nem veszi ezt kegyesen; megemlékezik most gonoszságaikról, és megtorolja rajtuk bűneiket. Visszatérnek ők majd Egyiptomba!

Mt 9,32-38 - Amikor ezek elmentek, íme, odahoztak hozzá egy néma megszállottat. Kiűzte belőle a démont, és a néma megszólalt. A tömeg elcsodálkozott: „Soha nem történt még ilyen Izraelben!” A farizeusok pedig azt mondták: „Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.” Jézus bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden gyengeséget. Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5]. Erre így szólt tanítványaihoz: „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.”

A nagy talány, avagy, ki dönti el? Itt állok, és olvasom a mai történetet, és felteszem magamnak – mert fel kell tennem, és úgy gondolom, hogy mindegyikünknek fel kell tenni önmagának (!) – a kérdést, hogy én a tömeg vagyok, vagy munkás, akit küld az aratás Ura? De, ha ez a kérdés felmerül bennem, akkor már közöm van az Urhoz. Ha közöm van hozzá, akkor azért van, mert Ő megszólít, és a megszólítására fogalmazódik meg bennem a kérdés. Tehát, a kérdést elutasítani már nem lehet, mert, ha azt teszem, akkor már olyan vagyok, mint a gyilkos szőlőművesek, akik elzavarják azokat, akiket az Úr küldött a szőlőbe a munkásokhoz, sőt, még olyanabb: akik megölik a fiút, hogy övék legyen az örökség (l.: Mt 21,33-46). Igen, keményen, talán mereven fogalmazom, de Jézus maga mondja: az igen igen, a nem nem legyen; ne más, ne több, illetve, ne maradjon benne kétségre ok.

Nem az én dolgom eldönteni, hogy mennyi a dolog, azt Jézus már akkor megállapította, hogy sok a dolog, és azt is, hogy kevés a munkához a munkáskéz. Ha ezzel dolgom van, akad, akkor legelőször is tudjak kérni az Atyától, az Úrtól. De kérésem vigyázzak, ne úgy szóljon, hogy másokat küldjél, csak engem hagyj békén. Úgy kell annak szólni, hogy ha küldeni akarsz, akkor adj lábat, hogy menni tudjak; adj szívet, hogy lelkesedni tudjak; adj bölcsességet, hogy mikor kell hallgatni tudjak, mikor szólnom kell szólni tudjak, és mikor tennem kell, tenni tudjak; adj, hitet, hogy hinni tudjam, hogy Te lelkemből akarsz lenni, és, ha magam méltatlannak is gondolom a feladatra, Te bízol bennem, és küldesz engem; hogy én ne én legyek, hanem Veled szemben alázatos szolgálatodra bírhassam magam! Ámen