A jót keresni, hogy jót láttatni tudjak.
Ám 5,14-15.21-24 - A jót keressétek, ne a rosszat, és akkor éltek; és veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, úgy, amint mondtátok. Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, állítsátok helyre az igazságot a kapuban; talán megkönyörül az Úr, a Seregek Istene József maradványain. „Gyűlölöm és elvetem ünnepeiteket, ünnepségeitek nem tetszenek nekem. Ha egészen elégő áldozatokat mutattok be nekem: ajándékaitokat el nem fogadom; kövér békeáldozataitokra nem tekintek. Vidd el előlem énekeid zaját, hárfád zenéjét meg nem hallgatom. Törjön elő inkább a jog, úgy, mint a víz, és az igazság, mint a sebes patak.
Mt 8,28-34 - Amikor a túlpartra értek, a gadaraiak vidékére, elébe jött két megszállott. A sírokból jöttek ki, nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem mert azon az úton járni. S azok íme, így kiáltottak: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Messze tőlük egy nagy disznócsorda legelészett. A démonok kérlelték őt: „Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába.” Azt mondta nekik: „Menjetek.” Azok kimentek és belebújtak a disznókba. És íme, lezúdult az egész konda, le a meredekről a tengerbe, és megfulladtak a vízben. A kondások pedig elfutottak a városba, és hírül vittek mindent, a megszállottakkal történteket is. És íme, az egész város kijött Jézus elé. Amikor meglátták őt, kérlelték, hogy menjen máshová a határukból.
A jót keresni, hogy jót láttatni tudjak. Isten ezt várja tőlem, tőlünk -, azoktól, akik Benne vagyunk készek növekedni, mert hitünk megerősödését tartjuk fontosnak, erről keresztségünk magunkra vételével bizonyosságot is adunk.
Ha hitem van, akkor nem ijedhetek meg bűneimtől, annyira, hogy Jézust, és az Ő tanítását elutasítsam, kiközösítsem magamból. Talán azzal a felkiáltással, hogy nem vagyok méltó Hozzá. Butaság! Együgyűség! Meddőség, parazita hajlam, éppen ezért a gonosz mesterkedése. Ha Istenben hiszek, és, hogy megváltásom értem való, akkor bűneim sem ingathatnak meg, távolíthatnak el Istentől. Annál inkább kell Vele kapcsolatot keresni, építeni. Az építésen legyen a hangsúly: hogy teszek azért, hogy Rátaláljak, hogy megmentésemért kérni tudjam őt. Szabadulásomat Tőle kell várnom, mástól max. büntetést kaphatok azért, amiért vétkeztem. De a büntetés nem oldoz el a bűntől, nem választ el, nem szabadít meg attól az állapottól, amit a bűn kivált bennem. Éreztem már azt, amikor rádöbbentem, hogy az élet bűnnel terhelt állapota olyanná tesz, mint a fa kérge, kemény, ráncos, minden redőjében megfészkelnek a kártevők, melyek elkezdik rágni a húsomat, míg egészen fel nem emésztenek, meg nem semmisítenek.
Nem semmisülhetek meg! Én Isten képmására vagyok teremtve, örökérvényűséggel megajándékozott vagyok! Ettől kezdve a haláltól nem kell félnem, mert az nem más – nem lehet számomra más – mint bűneim, kérgem lehántása arról az isteni létről, mely ebben az életben rám rakódott, csak mert engedtem magam e világtól félrevezettetni, miközben ezt tudva magamról, Isten kegyelméből ellene tenni – a szeretet gyakorlásával, vagy arra való készségem kifejezésével akár csak – képes lehettem, csak mert megtapasztaltam magamon Isten végtelen szeretetét, és azt visszatükrözni próbáltam. A magam fogyatékosságával, értelmi és képességbeni korlátaival is.
Nem vagyok jóra alkalmas, de mégis, tudva a jót, próbálom erőmmel azt cselekedni. Isten, aki mindent tud, lát, Aki bennem való, ismer engem, úgy, ahogy még önmagamat sem, tudja azt is mi jó bennem, és mi az, ami rossz. Tudja minden szándékomat, és minden jóra való restségem okát is, ahogy én magam sem látom összefüggéseit, és tudom, hogy egyedül Ő az, aki a magam materiális kötöttségeitől el tud oldani, hogy számára, Neki, és Érte szabaddá válhassak, már itt, ebben a világban. De, amíg én elégedetlen vagyok magammal, és elégedett Istennel, addig lehet esélyem arra, hogy Neki megfelelővé kinőhetem magam, az Ő tetszésére lehetek. Csak engednem kell, hogy Ő munkálkodjon bennem, drukkoljon nekem, hogy sikerüljön ez a csoda, mert csodával felér, ha belőlem Embert tud faragni Ő. De hiszek benne, hogy Neki sikerülhet, ami nekem soha! Így vágyakozom utánad Istenem, Neked szentelt türelemmel, alázattal, szelídséggel, imádattal, esdekléssel, szolga lélekkel. Ámen