Szof 3,14-18a - Zengedezzél, Sion leánya, ujjongj Izrael; örvendezzél és vigadj teljes szívvel, Jeruzsálem leánya! Az Úr megsemmisítette ítéletedet, eltávolította ellenségeidet; Izrael királya, az Úr, közötted van, nem kell többé félned semmi bajtól. Azon a napon, majd ezt mondják Jeruzsálemnek: „Ne félj! Sion, ne lankadjon el kezed! Az Úr, a te Istened, közötted van, erős ő és megszabadít. örvendezik majd feletted örömmel, újjáéleszt szeretetével, és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne.” „Elfordítom felőled a balsorsot, hogy többé ne legyen gyalázatod miatta.

vagy

Róm 12,9-16b - A szeretet legyen tettetés nélkül. Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz. Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők, az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok! Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban, résztvevők a szentek bajaiban; gyakoroljátok a vendégszeretetet! Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok! Örüljetek az örvendezőkkel, és sírjatok a sírókkal! Ugyanazzal az érzéssel legyetek egymás iránt: nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel. Ne legyetek bölcsek a magatok szemében [Péld 3,7]!

Iz 12,2-6 - Íme, Isten az én üdvösségem, bízom és nem félek, mert erőm és ujjongó dalom az Úr, ő lett nekem üdvösségem.” Örömmel merítetek majd vizet az üdvösség forrásaiból. Így szóltok azon a napon: „Adjatok hálát az Úrnak, szólítsátok a nevén, ismertessétek meg a népek közt tetteit! Emlékeztessetek arra, hogy magasztos a neve! Énekkel dicsérjétek az Urat, mert fönséges dolgot művelt, legyen ismert ez az egész földön! Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közötted Izrael Szentje!”

Lk 1,39-56 - Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.” Mária erre így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben [Hab 3,18], mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát [1 Sám 1,11]. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék [Ter 30,13], mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas [MTörv 10,21], és Szent az ő Neve [Zsolt 111,9]. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik [Zsolt 103,13.17]. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket [Zsolt 89,11]. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt [Zsolt 147,6]. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat [Zsolt 107,9]. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról [Iz 41,8-9; Zsolt 98,3], amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre” [Ter 17,7]. És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.

Újra és Újra, és megint újra! Minden alkalommal azt kell meghallanom, hogy éppen most mit szól az Úr a magasságból hozzám, aki esendő, gyarló, de törekvő akarok lenni, Hozzá. A hit, borzasztó nagy ajándéka az, hogy Istennel megélhetem azt a legbensőbb személyességemet, amit képtelen vagyok bárki mással. Mert kifejezni sem vagyok képes magam. A magam érzelmei, gesztusai, szókészletem, felfogásom, észjárásom nem elég arra, hogy magamról elmondjam azt, aki vagyok. De azért sem, mert még én magam sem vagyok képes regisztrálni. Bizony magamat is folyamatosan meglepetésekkel kell fogadnom. De, ebben az összefüggésben, rendszerben benne van valaki, az Isten, akiről tudhatom, hogy mindent lát, tud; azzal az elfogult szeretetettel szeret, ahogy még anyám sem képes. Bár mindent tud rólam, mégis, pazarlón, önfeledten, érzelmesség és érzelgősség feletti módon, tudva és akarva szeret. Nincs, de nem is lehet előtte titkom. De! és ez a legmegdöbbentőbb, hogy Ő sem titkol el előlem semmit. Nyíltan beszél, és még a Fiút is képes beáldozni. Nem hogy a bástyát, vagy a királynőt, még a Vele egyenlőt, az istenség koronáját, az örökkévalóságának e világi értelmezettségét is – mert ugye számunkra az öröklésben, az utódlásban rejlik a hatalom örökkévalóságának a jelképe. Isten annyira képes önmagát kiüresíteni – az emberért (!) – hogy embertől, ember által jön közénk. Nincs trón, e világ által álmodott hatalom. A hatalom se jelképként, se valóságként; ellenben az ártatlanság, a tisztaság, a szeplőtelen – félre nem érthető jegyek, melyek hasonlatosságára teremtette Isten az Embert! Még mielőtt az Ember testet öltött és szabadságában kimutatta foga fehérjét Teremtőjének. Mert az Ember egyetlen dologban bizonyosan nem azonosult Istennel: hogy szabadságra való képességében ne kételkedne, és e kétségében bűnbe ne esne! Egyedül Isten az, aki nem vesz tudomást a bűnről, mindaddig, míg a kísértésben Fia nem nyer tapasztalatot, emberi mivoltában. De, Isten, még emberként sem képes, hajlandó, lehet bűnre hajló!

De, mert az Ember ember, töredékességének, bűnre hajló életének tudomásulvételével kell viselnie voltát, hordozva a bűn terhét, bélyegét, alázatában válhat szeretete hasonlatossá Isten szeretetéhez leginkább. Az alázat kell legyen az Ember jellemének középpontjában - önmaga értékelésében, elfogadva, hogy bölcsességében sem az, csak keresője annak. Pál, ahogy a szeretet példázatáról ír, gyakorlatias módon (ragaszkodjatok a jóhoz – legyetek egymás iránt gyengédek - tisztelet dolgában egymással versengők - az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók - örvendezők a reménységben - béketűrők a nyomorúságban - állhatatosak az imádságban, résztvevők a szentek bajaiban - gyakoroljátok a vendégszeretetet - áldjátok azokat, akik üldöznek titeket - örüljetek az örvendezőkkel - sírjatok a sírókkal - ugyanazzal az érzéssel legyetek egymás iránt – együttérzők), nagyon részletesen és precízen adja receptjét annak, hogy az Ember hogyan válhat valóságosan Isten szolgálatára –Mária valami ilyenre volt képes, hogy Isten kiválasztotta őt.

Micsoda kegyelem az is számunkra – keresztények számára – hogy van kihez szólnunk, elmondani, kibeszélni gondjainkat, gondolatainkat, hogy eközben megvilágosítson Krisztus tanítása, kinyilatkoztatása! Legyen áldott az Úr neve, Aki Istenvoltát nem tartotta nagyobbra, mint, hogy az Emberbe oltsa, és az Embert magához vonzani akarja, részt adva magából, szétválasztva a jót és a rosszat! Ámen