ApCsel 12,1-11 - Ugyanebben az időben Heródes király felemelte kezét, hogy az egyházból néhány emberre lesújtson. Így karddal kivégeztette Jakabot, János testvérét. Mivel pedig látta, hogy a zsidóknak tetszik ez, még tovább ment, és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta őt, börtönbe vetette, és őrizetbe adta négy, egyenként négyszemélyes katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelenül könyörgött érte Istenhez. Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök pedig az ajtó előtt őrizték a börtönt. De íme, megjelent mellette az Úr angyala, és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette, és így szólt: „Kelj fel gyorsan!” Erre a láncok lehullottak a kezéről. Az angyal pedig azt mondta neki: „Övezd fel magad és vedd fel saruidat!” Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: „Vedd magadra a ruhádat, és kövess engem!” Péter az angyal nyomában kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte, látomása van. Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától kinyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: „Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.”

2Tim 4,6-8.17-18 - Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot, elköltözésem ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét. De az Úr mellém állt, és erőt adott nekem, hogy az igehirdetés befejeződjék általam, s tudomást szerezzen róla az összes pogány. Ezért megszabadultam az oroszlán torkából [Zsolt 22,22]. Az Úr megszabadít minden gonosz ármánytól, és meg fog menteni mennyei országa számára. Dicsőség neki mindörökkön örökké! Ámen!

Mt 16,13-19 - Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ők ezt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.” Erre megkérdezte őket: „És ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus azt felelte neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.”

Embernek lehetetlen, az Istennek minden lehetséges! (l.: Mt 19,26) Az Erőnek Lelke ad hatalmat az Embernek. De mikor lehetek bizonyos benne, hogy e hatalom birtokában cselekedhetek? ’Te csak cselekedj!’ – szinte hallom. Ahogy Péter utólag volt képes rá, hogy megállapítsa: „most már igazán tudom”; úgy mi is csak utólag lehetünk ebben bizonyosakká. De mert Isten azt várja tőlünk – mindegyikünktől -, hogy hittel legyünk engedelmesek Neki! Ne akarjunk mindent ésszel, erőnek erejével tudni. A bizonyosság ne legyen határozottságunk oka, mert akkor az, nem szeretet, megengedő alázatos szeretet, Neki. Az Úr kegyelme, irgalma tud, és kész megszabadítani „minden gonosz ármánytól”, hogy megmenthessen „mennyei országa számára”. Ami képtelenség a magunk anyagi koordinátái közötti, szűkös gondolatvilágunk szerint, a „test és vér” képességei között, az nem az, az Istennek. Szabadságra teremti az Embert Isten, a gondolat, a teremtés, az alkotás, és e világ alakításának szabadságára. De mindezen képességét nem szabad, hogy az Ember önzőn, visszaélve lehetőségével önmaga érdekére tegye, ami a szeretet meghazudása, megtromfolása. Ahogy Péter sem volt bűn nélkül való, esendő, gyarló ember, úgy bizony Pál sem, és én sem vagyok. Úgy kell a magam szélsőséges, töredékességét is Isten irgalmára bíznom, ahogy Ők is tehették, tették, és elfogadni bírták, bőrükön tapasztalhatták, hogy Istennek minden lehetséges. Én abban a hitben mondom ezt, ahogy Jézus tanítja, szelíd alázatossággal a megváltás művét, Aki emberként lett a feltámadás „prototípusa”, Péter és Pál a kegyelem hordozója, úgy válhatok én is Isten kegyeltjévé – esendőségemre nem tekintve úgy, mint ami elválaszthat Istentől, mert dogmatikusan – ha erkölcsileg képtelen is vagyok rá – ragaszkodom, igénylem, elfogadom, és erőt merítek szeretetéből. Hitemmé növelni bírjam Uram a Te végtelen hatalmadat. Nem akarok bűneimnek élni, se halni. Nem naiv, idealista képzelgéssel, de engedd élnem hitem szerint, hogy Te kész vagy megmenteni mennyei országod számára! Ámen