Ne a mérték, és a mértéktelenség közötti különbség foglalkoztasson

2Kir 17,5-8.13-15a.18 - Keresztülvonult ugyanis az egész országon, felment Szamaria ellen, három esztendeig ostromolta és Hósea kilencedik esztendejében bevette az asszírok királya Szamariát s elhurcolta Izraelt Asszíriába és Hálában és Hábornál, Gózán folyója mellett, a médek városaiban telepítette le őket. Az történt ugyanis, hogy Izrael fiai vétkeztek az Úr ellen, az ő Istenük ellen, aki kihozta őket Egyiptom földjéről s a fáraónak, Egyiptom királyának kezéből s más isteneket tiszteltek s azon nemzetek szertartásai szerint jártak, amelyeket az Úr elpusztított Izrael fiai és Izrael királyai színe elől, mivel hasonlóképpen cselekedtek. Figyelmeztette erre az Úr Izraelt és Júdát minden prófétája és látnoka által: „Térjetek vissza nagyon gonosz útjaitokról s tartsátok meg parancsaimat és szertartásaimat teljesen azon törvény szerint, amelyet atyáitoknak parancsoltam s amint nektek szolgáim, a próféták által meghagytam.” Ám ők nem hallgattak rá, hanem megkeményítették nyakukat atyáik nyakassága szerint, akik szintén nem akartak engedelmeskedni az Úrnak, Istenüknek. Elvetették törvényeit és szövetségét, amelyet atyáikkal kötött s figyelmeztetéseit, amelyekkel figyelmeztette őket s a hiábavalóságokat követték s hiábavalóságokat cselekedtek és utánozták a nemzeteket, amelyek körülöttük voltak, s amelyek felől azt parancsolta nekik az Úr, hogy ne tegyenek úgy, mint ahogy azok cselekedtek. Ezért igen megharagudott az Úr Izraelre s eltávolította őket színe elől, úgyhogy nem maradt meg csak Júda törzse. –

Mt 7,1-5 - Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket. Mert amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak megítélni titeket is, és amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a saját szemedben meg nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: engedd, hogy kivegyem a szemedből a szálkát, amikor íme, a gerenda ott van a te szemedben? Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, csak aztán fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből.

Ne a mérték, és a mértéktelenség közötti különbség foglalkoztasson, hanem az, hogy milyen mértéket használok a magam, és mások mérlegeléséhez. Mérlegelést mondok, szándékosan nem ítélkezést. Mert ítélni még magamat sem vagyok képes. Nem lehetek magammal reális, igazságos, hát még másokkal, amikor magát az igazságot sem birtokolom. Ebből származik az a gondatlanság (?), hogy magamat is másokhoz mérem, nem az Igazsághoz. Aminek megismerésére Jézus az, Aki el akar vezetni. A Szentírás lényege, értéke, az élő ember számára, e világ lakósai számára abban áll, hogy életvezetést ad. Arra az igazságra akar tanítani, aminek mentén a magam boldogulása sem kevesebb értéket jelent, mint a másé, a másoké; igaz, hogy nem is többet! Mert az értéket Isten hordozza, képviseli, és éli bele a világba, pontosan az által, hogy minden ami van, és amiben van az emberiség, az teremtett valósága Istennek, aki egészben látja a valóságot, időtlenül, gonoszság nélkül, töredékesség nélkül; abban a látásmódban, amiben minden jó! Mert valljuk meg, hogy minden, de minden pillanat, esemény, történés, ugyanannyira lehet még az egyén szempontjából is, jó, amennyire rossz. Csupán az a kérdés, hogy én, a személy, az egyén, milyen pozícióba helyezkedem: magamat tekintem mindennek középpontjába – akiért minden van, vagy magamat helyezem minden jó alanyának – aki a mindenségért van!

Isten, Aki a szerető Atya, amikor megteremtett, eldöntötte, hogy akar engem, akkor a számomra helyzetet teremtett, amikor a keresztségben, majd a bérmálásban megerősített engem, akkor az én helyzetemet akarta tudatosítani bennem: kegyelmi állapotban vagyok, ami annyit tesz, hogy van Valaki, aki feltétlen szeretettel szeret, nem hoz rám ítéletet, ha én magam nem vonok magamra ítéletet azzal, hogy ítélni merek bárkit és bármit is. Tulajdonképpen a bűn fogalmát úgy is meg lehetne határozni, hogy ítélkezem, határolok. Ami legtöbbnyire azt jelenti, hogy elhatárolódok valamitől, vagy valakitől, amivel magamat szabadságomban akadályoztatom attól, hogy szabadon dönthessek a mellett, Aki feltétlen bizalommal van irántam. Ezt úgy kell elképzelni, hogy amikor az édesapám, gyermekként valami jóra akart tanítani, de én próbálkoztam annak határait feszegetni, akkor azzal próbálkoztam, hogy megtudjam, mit tehetek meg még, amivel még szeretetét – egyben szeretve levésem állapotát – nem sértem, nem rongálom, nem próbálom megkérdőjelezni. A másik ember szeretetképességét én így tudom behatárolni. Az én gonoszságom az, ami arra készteti a másikat, hogy ne tudjon feltétlen szeretettel viseltetni irántam. Amit úgy is mondhatok, hogy az én szeretetre képességem hiánya teszi a másikat bűnössé, türelmetlenné, behatárolttá, bűnre hajlóvá.

Nincs erre felhatalmazásom, jogom, megengedettségem, mégis megteszem, nap mint nap, megbántok másokat, akarva, akaratlanul, mert nem alakítom ki magamban Isten igazsága szerinti érzékenységemet, nem foglalkozom vele, nem építem föl magamban az én Istenarcúságomat, istenemberi énemet. Ez az ember bűne, mivel önmaga keresztjét növeli, és eközben a másik emberre is teszi az ő keresztje terhét. Felelősségem a másik emberért a szeretet felelőssége.

Istenem, Atyám, Teremtőm, Szentlelked áldását kérem, megszentelő erőddel erősíts meg engem a jóra, a szeretetre, képtelenségem képességére vezess, hogy istenülhessek, ahogy az a Te akaratod is! Ámen