„Nem kell szolgai félelemmel rettegni Istentől
Júd 17.20b-25 - Szeretteim, gondoljatok arra, amit Urunknak, Jézus Krisztusnak apostolai megjövendöltek.
De ti szeretteim, ti szent hitetek alapján épüljetek fel; imádkozzatok a Szentlélekben, tartsatok ki az Isten szeretetében, és várjatok Urunknak, Jézus Krisztusnak örök életet szerző irgalmára. Némelyeket utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak; másokat mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből; a többieket pedig rettegve szánjátok, s még a testük megfertőzte ruhát is gyűlöljétek. Annak, akinek hatalma van, hogy megóvjon benneteket a bűntől, bűntelen és örömtől ujjongó lélekkel odaállítson dicsőségének színe elé, a mi egyedül üdvözítő Istenünknek legyen Urunkban, Jézus Krisztusban dicsőség, magasztalás, erő és hatalom minden idő előtt, most és mindörökké! Amen.
Mk 11,27-33 - Ezután ismét Jeruzsálembe mentek. Amint a templomban járt, odajárultak hozzá a főpapok, az írástudók és a vének, és azt mondták neki: „Milyen hatalommal teszed mindezt? Ki adta neked a hatalmat, hogy mindezt megtedd?” Jézus így felelt nekik: „Én is kérdezek valamit tőletek. Feleljetek meg nekem, s akkor én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől? Feleljetek nekem!” Azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt mondjuk, a mennyből, azt fogja felelni: akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk, az emberektől, félnünk kell a néptől.” Mert mindnyájan azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt. Azt felelték tehát Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus erre azt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, miféle hatalommal teszem mindezt.”
„Nem kell szolgai félelemmel rettegni Istentől … Isten hiányától jobban kellene félnünk.” Így szól ma Kiss Ulrich jezsuita. A valóságos hiány az, valóban, ha az Igazság hiányától szenvedni kénytelen az Ember. Ahol az Igazság az Isten igazsága; az a szeretet, amely megváltani, üdvözíteni kész.
De mindezzel mit kezdjen a ma embere, aki ebbe az elanyagiasodottságába bele van bábozódva, és félelmekkel van tele: mert mi van, ha ebből a bábból ki kellene bújnia? Valójában ez az Embernek a problémája ma, hogy nem hisz, nem mer hinni a Gondviselésben. Ezért a mában, a jelen pillanatban igyekszik tombolni, tobzódni, kitombolni magát. Örülni, kiélvezni a pillanatot. De a mát is úgy éli meg, hogy nem jó, nem az, ami ideális a számára; de jaj, mi van, ha a holnap ennél is rosszabb lesz. Még ennyit sem várhatok a holnapomtól. Mindig ezt sugallja a fogyasztói társadalom, erre nevel, kiszolgáltatottá akar alakítani, függőséget teremtve – elvárjuk a környezetünktől, hogy kapjunk tőle, de tenni érte, a holnapért, nem tanít meg, elhazudja a helyzetünket. Pedig elkötelezetten vállalnunk kellene a felelősséget a holnapért, önmagunkért és másokért.
Sajnos, már csak ámítjuk magunkat a tudatos, felnőttes hozzáállással – jószerivel! Miközben ez, már nem a ma társadalmának a jellemvonása, velejárója. Vegyük észre, hogy mindig másra próbáljuk hárítani a felelősséget. Ezét nem tud a ma embere mit kezdeni Istennel. Ezért nem tud mit kezdeni Krisztus tanításával, a szeretettel. A mai ember, sajnos szereteten azt érti, hogy mi az amit kapok, mit várhatok. Sőt! „Az az emberi reakció, amit «megvásárolni» tudsz csak, az nem szeretet.” Et is Kiss Ulrich mondja. De mindezt nem elég tudni. Tudatvilágunkat a lélek vezetésére kell bíznunk! De akkor Istenem, azt kell megengednünk, hogy Szent kegyelmed munkálkodjon bennünk! Segíts, hogy elfogadni legyen elég alázatom! Ámen
