Ma, újra csak történelmet írunk.

1Pét 1,10-16 - Ezt az üdvösséget vizsgálták és kutatták a próféták, akik a bennetek megvalósuló kegyelemről jövendöltek, kutatva, hogy melyik vagy milyen időre mutat bennük Krisztus Lelke, aki előre megjövendölte a Krisztusra váró szenvedéseket és a rájuk következő dicsőséget. Tudomásukra adták, hogy nem önmaguknak, hanem nektek szolgáltak mindazzal, amit most az evangélium hirdetői feltárnak nektek, miután az égből elküldetett a Szentlélek; ennek szemlélésére vágynak az angyalok is. Ezért tehát övezzétek fel elmétek derekát, legyetek józanok, és bízzatok tökéletesen a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor felajánlanak nektek; mint engedelmes fiak, nem tudatlanságotok régi vágyaihoz alkalmazkodva, hanem a Szent szerint, aki titeket meghívott, magatok is egész életmódotokban szentek legyetek, mert írva van: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok!” [Lev 19,2]

Mk 10,28-31 - Ekkor megszólalt Péter: „Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged!” Jézus azt felelte: „Bizony, mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet. Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.”

Ma, újra csak történelmet írunk. Mi mind, akik lehetőséget, ajándékot kaptunk ezzel a mai nappal. Hogy életünk lehet Benne, az Isten által adott ajándékban, már mint ebben az új napban – nappalban. Mit tettünk azért, hogy miénk, enyém lehessen ez a nap? Ugye, hogy semmit, vagy, amit tettünk, az sem a magunk érdeme! Észre kell vennem, hogy mennyire rajtam kívül való minden, amim van. Tegnap találkoztam olyan emberekkel, akikkel már rég nem találkoztam, vagy csak láttam őket, de megérintettek. Mondhatom, hogy befolyásoltak. Változtatott, módosított, befolyásolta az én életemet? Igen. Bár azt nem tudom megmondani, hogy milyen lenne, ha mind az, amit megéltem, megtapasztaltam nem úgy, nem pontosan úgy történt volna, ahogy történt. De, abban bizonyosságot érzek, hogy ami megtörtént velem, az valamilyen útelágazáson átvezetett, és arra, pontosan arra terelt, irányított, amerre az által jutottam.

Ahogyan ez a mai olvasmány is megérint, befolyásol. Mondhatom úgy is, hogy rám aggaszkodik. Igaz, mondhatom úgy is, hogy megszentel, áldássá lesz számomra. Ugye, minden olyan hatással lesz rám, és a világra, ahogy én veszem azt magamra. Áldásává lehetek a világnak, vagy megrontójává! Isten minden szándéka Bennem válik cselekvővé, az én akaratommal, képességemmel válik teljességgé – jónak, vagy rossznak a teljességévé. Ember, ismerd el, hogy hatalmad van! A jóra, vagy a rosszra, de mindkettőre nem lehet. Az én döntése, tudatossága, vagy úgy is lehet fogalmazni, hogy megengedő képességem az, hogy a világ általam, jó, vagy rossz lesz. Ahhoz, hogy ez ne szubjektív, hanem objektív jó, vagy rossz legyen, kötelességem, dolgom, hogy szert tegyek az objektív jó és rossz fogalmáról, képességéről, tartalmáról …

„… övezzétek fel elmétek derekát, legyetek józanok, és bízzatok tökéletesen a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor felajánlanak nektek; mint engedelmes fiak, nem tudatlanságotok régi vágyaihoz alkalmazkodva, hanem a Szent szerint, aki titeket meghívott, magatok is egész életmódotokban szentek legyetek, mert írva van: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok!” Úgy olvasom, hogy közben hallom: engem, hozzám szól az Úr, az én Istenem, Jézus Krisztus Istene, a Teremtő, és e világban való, engem, és mindeneket éltető, szerető, és gondoskodó Isten, Aki rám „aggaszkodi”, értem ágaskodik; de csupán azért, hogy én örökérvényűvé legyek, mert Ő, tudja azt, hogy számomra az jó! Én még nem tudom – tudatom töredékessége, érzelmeim és érzéseim kezdetleges, e világra érzékenysége miatt – de, elhiszem, mert megtapasztalhattam már, hogy szeretete nem önzése, hanem értem való akarat! Talán ez a megtérés, hogy az ember lépten nyomon, vagy esetlegesen, de rádöbben arra, hogy Isten szereti! És, mert sokan annyira bele vagyunk feledkezve a világ, a magunk világának gondjaiba, és olyan fontosnak tartjuk magunkat – gondjaink felelősségében -, azoknak, akik már megtapasztaltuk, hogy Isten szeret, kötelességünk, hogy erre rávilágítsunk, felhívjuk mások figyelmét is, hogy téged, csak téged, akar szeretni az Isten. Vedd már észre, figyelj oda, merj imádságaiddal visszafogni e világi lendületedet, hogy észrevehessed: szeretni akar az Isten, csak nem fér hozzád, mert Te magad vagy akadálya annak, hogy szeretete rád hatni tudjon! És valami ilyen dolog talán a misszió, a mi, a magunk világában, és környezetében a küldetésünk. Erre mondja Péter apostol, hogy „övezzétek fel elmétek derekát, legyetek józanok, és bízzatok tökéletesen a kegyelemben”. Méltatlanságomban méltóvá lehetek, csak megengednem kell a Méltóságnak, hogy szeretetének alázatával felöltöztessen.

Legyél Uram, ne csak teremtőm, de minden új pillanatomban újra teremtőm, hogy arra a jóra legyek képes, amire Te a teremtő szándékodban azt mondod, hogy mind az Jó! Ámen