Istentől kiválasztottak, vagy szabadságunkban vagyunk Övéi?

ApCsel 20,28-38 - Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett. Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat. Őrködjetek azért és tartsátok emlékezetben, hogy három éven át éjjel-nappal könnyek között szüntelenül intettem mindegyikteket. Most pedig Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme igéjének. Neki van hatalma, hogy gyarapodást és örökséget adjon az összes megszentelt számára. Nem kívántam el senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját. Magatok tudjátok, hogy ezek a kezek dolgoztak meg azért, amire szükségem volt nekem és azoknak, akik velem vannak. Mindenben megmutattam nektek, hogy így kell fáradozni, segíteni a gyöngéken, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Miután ezeket elmondta, letérdelt, és együtt imádkozott mindnyájukkal. Azok pedig mindannyian nagy sírásra fakadtak, és Pál nyakába borulva csókolgatták őt. Az a mondása fájt nekik leginkább, hogy nem fogják többé viszontlátni az arcát. Végül pedig elkísérték őt a hajóra.

Jn 17,11b-19 - Én már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék. Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Közöltem velük igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból. Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban. A te igéd igazság. Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba. Értük szentelem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban.

Istentől kiválasztottak, vagy szabadságunkban vagyunk Övéi? Istenben minden ismeret, ami azonban nem jogosítja fel, nem él vissza ezzel, így nem is használja Jézus azt a szót, hogy Istentől kiválasztottak, csak azt, hogy akiket „nekem adtál”. De, mert Isten már előbb ismerte szabadságunk döntését, mint ahogy azt megtehettük, így lehet az, hogy az Atya már megmutatta Jézusnak, a Fiúnak, hogy kiket válasszon maga mellé apostolainak.

Hogy érthessük Pál savait, hogy „Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme igéjének”, ahhoz Jézus imájában kell elmélyednünk, és értését kérnünk a Szentlélektől. Mert ez ugyan olyan értékű, mint amikor Jézus így eseng az Atyához: „Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.” Azokért szól ez az ima, akik – ami már Jézus számára bizonyos, de Pál számára valószínűleg nem volt az – szabad döntésük szerint már bírják Isten igazságát, vagyis országának megtartó erejét. Meghoztak egy olyan döntést, amit Isten elfogadott tőlük, tetszik Neki, tervei szerint való, így támogatni tudja akaratukat. Különösen azzal a megerősítő figyelemfelhívással, amivel Jézus kéri Őt rá.

Jézus imádságának értelmét, jogosultságát tulajdonképpen Pál szavaiból érthetjük meg, amikor azt mondja: „Neki van hatalma, hogy gyarapodást és örökséget adjon az összes megszentelt számára.” Ez a megszentelés az, ami az Isten elfogadását jelenti: ’Ember akaratod nálam tetszésre talál!’ A világ dolgai között van esélye az Embernek, hogy Isten terve szerint éljen! De ahhoz az kell, hogy rátaláljon az Ember az Isten szándékára, akaratára, tervére. Egy élet feladata ez, megismerni Istent, akihez Jézus vezethet el, hogy e világban, de nem e világiként legyen életem, vagyis Isten országát építsem. Akarod ember, hited van rá, hogy képes lehetsz? Hitem csak az lehet, hogy, ha elég alázatos, szelíd, és állhatatos bírok lenni abban, hogy nem e világból való vagyok, ezért van rá adottságom, hogy megismerésére jussak, és szolgálatára engedelmességgel legyek – fogadalom, ígéret, eskü, kevés rá -, minden nap újra megtérjek előző napi bűneimből, akkor megszentelődhetek Benne! Abban az igazságban, ami a szeretet törvénye szerinti: „hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.” [Zsid 4,16] Erősíts meg Urunk Istenünk e hitben, Jézus Krisztus által, és nevére, hogy szentjeid közé felvételt nyerhessünk! Ámen