Jézus Krisztus Istenként jött a világba

ApCsel 18,23-28

Miután itt töltött egy bizonyos időt, útra kelt, és sorjában bejárta Galácia tartományát és Frígiát, s minden tanítványt megerősített. Eközben egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó jött Efezusba, aki ékesszóló és az Írásokban igen jártas volt. Mivel már oktatást kapott az Úr útjáról, buzgó lélekkel beszélte el és szorgosan tanította az Úrra vonatkozó dolgokat, de csak János keresztségéről tudott. Bátran kezdett tehát működni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila hallották őt, maguk mellé vették, és alaposabban megmagyarázták neki Isten útját. Mikor aztán elindult Akhájába, a testvérek buzdították, s írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor odaérkezett, sok mindenben hasznukra volt a híveknek, mert ellenállhatatlanul megcáfolta a zsidókat a nyilvánosság előtt, s kimutatta az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.

Jn 16,23b-28

S azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. Ezeket példabeszédekben mondtam nektek. De eljön az óra, amikor már nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon kértek majd az én nevemben. Nem mondom nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához.”

Jézus Krisztus Istenként jött a világba, de istenemberként tért vissza az Atyához. Magával vitte emberségünket, hogy az Embernek helyet készítsen a mennyben! Ezt így hallottam tegnap, és nagyon megfogott. És, mert emberségünk részesült a mennyek dicsőségében, bármit kérhetünk az istenember nevében, megértésre talál az égben. Ami nem okvetlenül jelenti azt, hogy kéréseink meghallgatásra találnak. De, mert hitünk hiányosságában vagyunk készek a kérésre, azaz, hogy nem helyes a kérésünk, vagy, rosszul kérünk. Bár tudnánk, az istenember nevében kérni. Hogyan kell érteni, hogy az istenember, Jézus Krisztus nevében kérni? Bizony, még ezt sem értjük, még ez is homályos fogalom a számomra.

Jézus nevében kérni, valószínűleg azt kéne, hogy jelentse, hogy értem tanítását. Ahol az értés, a tanításával való teljes azonosulást kellene, hogy jelentse. A suttogó szavainak zöngéjét is értve, a példabeszédeinek a velejét is felfogva, magamra véve, a nyílt beszédét is nem félre értelmezve, félremagyarázva, vagy eltorzítva, csak, hogy nekem megfeleljen. Bizony a teljes lényegem alázatával, kiüresítésével engedni, hogy rám zúduljon áradata. „Hogy egyek legyenek, ahogy Te Atyám és én egyek vagyunk” (l.: Jn 17,11). Eggyé lenni Jézus egész lényegével lehet nekem? Elviselhetem, elbírhatom, képes lehetek rá? Megvalósítható az, hogy a világtól – még szeretteimtől is – annyira eltávolodjak, hogy közelebb legyek Hozzád, Uram, mint hozzájuk? Egyáltalán szabad ez? Ezt várod tőlem? Vagy nem jól fogalmazok? Úgy lenne helyesebb, hogy olyan közel legyek Hozzád, hogy téged tudjalak Hozzájuk, Nekik felmutatni?

A misszió szótól tegnap barátaim megrettentek, megijedtek, és hírtelen hátrább léptek, hogy számukra ez túl kemény, túl határozott szó; túl sok. A szó jelentéséről ezt olvasom: megbízatás, küldetés. Nem értem, hogy mi ezzel a baj? Talán az, hogy kötelezettséget jelent, elköteleződést, túlzott tudatos életet igényel, amit képtelenek vagyunk magunkra venni? Lehet, hogy egy szangvinikus egyéniségnek ezt nehéz felvállalni. De Jézus soha nem beszélt arról, hogy ki vagy, de mindig arról beszél, hogy ki lehetsz! Vagyis a természetem alakítására én vagyok egyedül képes, én lehetek rá képes. Igen, biztos, hogy döntést igényel. De nem abban kell döntenem, hogy megcsinálom, véghezviszem, hanem abban, hogy megengedem, hogy átformáljon Jézus, és a Vigasztaló Szentlélek, Akit Ő küld el, és pontosan azért, hogy túl legyek képes lépni önmagamon és árnyékomon. Ebben kell hinnem, ebben kell hitemet erősíteni, hogy ha hagyom, ha kiüresítem magam, ha alázatossá bírok lenni, ha inger szegénnyé vagyok képes válni a világgal kapcsolatban, ha leépítem immunitásomat „védettségemet” a Szentlélek ellenében, vagyis felülvizsgálom eddigi viszonyaimat, és átdimenzionálom magam, akkor megváltozhatok. A szeretetre kell érzékennyé válnom, hogy szeretet lakjon bennem, és szeretetképessé lehessek. Védekezésem, és támadásaim irányán kell változtatni, érzékenységemet kell megváltoztatni. Életemet kell létezésformává alakítanom a kegyelem által, aki van, csak én nem engedem magamhoz.

Istenem, Uram, Atyám és Barátom; add meg nekem, hogy e szavak a szeretetben váljanak értelmezettekké a számomra, a Te szeretetedben! Ámen