Három fogalom, amit Jézus ebben a kinyilatkoztatásában összekapcsol

ApCsel 16,22-34 - A nép is összecsődült ellenük, a bírák pedig letépették a ruháikat, és megvesszőztették őket. Sok ütést mértek rájuk, aztán börtönbe vetették őket. Az őrnek pedig megparancsolták, hogy szigorúan őrizze őket. Miután ilyen parancsot kapott, a belső tömlöcbe vitte őket, a lábukat pedig kalodába zárta. Éjféltájban Pál és Szilás imádkozva dicsérték Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, s a börtön alapjai meginogtak. Egyszerre minden ajtó kinyílt, és mindnyájuk bilincsei leoldódtak. Amikor a börtönőr felriadt és azt látta, hogy a börtön ajtajai nyitva vannak, kirántotta a kardját, és meg akarta magát ölni abban a hitben, hogy a foglyok megszöktek. Pál azonban fennhangon így kiáltott: „Ne tégy magadban semmi kárt, mert mindannyian itt vagyunk!” Az erre világosságot kért, beljebb ment, és remegve borult Pál és Szilás lábához. Azután kivezette őket és így szólt: „Uraim, mit kell tennem, hogy üdvösséget nyerjek?” Azok azt felelték: „Higgy az Úr Jézusban és üdvözülni fogsz, te és házad népe.” Aztán hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik a házában voltak. Ő pedig még abban az éjjeli órában elvitte őket, megmosta sebeiket, s mindjárt megkeresztelkedett, és vele övéi is mindnyájan. Aztán bevezette őket otthonába, asztalt terített nekik, és örvendezett házanépével együtt, hogy híve lett Istennek.

Jn 16,5-11 - Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem, és senki közületek nem kérdi tőlem: „Hová mégy?” Hanem, mivel ezeket mondtam, szomorúság töltötte be szíveteket. De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok. Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről: vagyis a bűnről, hogy nem hisznek bennem; az igazságról, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; és az ítéletről, hogy ennek a világnak a fejedelme megítéltetett.

Három fogalom, amit Jézus ebben a kinyilatkoztatásában összekapcsol, meghatároz, és elénk tár: bűn, igazság, ítélet. De azt mondja, az itt olvasott szakasz folytatásaként, hogy „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra.” [Jn 16,12-13]

Ha hiszem, hogy a Szentlélek erejétől eltelve olvasom ma e szakaszt, akkor szólítlak Uram, Istenem, járj át, érints meg, hogy Te szólj, mikor e szavak igazságára keresem a válaszomat. Hogy ne az én igazságom szólítson meg engem, hanem a Te hangod szólítson meg engem! Újra olvasom Jézus szavait: „Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről: vagyis a bűnről, hogy nem hisznek bennem; az igazságról, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; és az ítéletről, hogy ennek a világnak a fejedelme megítéltetett.”

-      A bűn: „hogy nem hisznek bennem”. Fogjuk most fel e kijelentést egy kosárként, és nézzünk bele, mi van a kosárban. Mi mindent jelent is az, hogy „nem hisznek bennem”. Legelőször az jut eszembe, hogy szeretetlenség, de ez is csak egy újabb szatyor a kosárban. Mi van a ’szeretetlenség’ szatyorban? gőg, önzés, magányosság, szívtelenség, lelketlenség, érzéketlenség, hazugság, álnokság, fondorlatosság, gátlástalanság, felsőbbrendűség, adottságaimmal, tudásommal, képességeimmel való visszaélés. És ugye, folytathatjuk, mindazokkal a hibáinkkal, melyeket gyakorlunk nap mint nap, azért, hogy magunk érvényesülését elérjük, mások ellenében. Ami, ha mások ellenében van, akkor Isten ellenében, és Jézus gyakorlata, tanítása, kinyilatkoztatása ellenében is, vagyis minden, ami szeretet nélküliség, vagyis önmagam szeretetének előtérbe helyezése a másik – a felebarát – és Isten ellenében, az bűn. Csak megpróbálom körülírni, de azt gondolom, hogy csak egy kísérlet arra, hogy mind azt bekerítsem, amit gondolok, hogy bűn, a magam értelmezésében, és a Lélek által! Nagyon fontosnak tartom, hogy merjem e fogalmat magammal szembe állítani, hogy az igazság – Krisztus kinyilatkoztató igazságának részesévé lehessek.

-      Az igazság: „az Atyához megyek, és többé nem láttok engem”. Egy táblát tesz elém az Úr, melyre felírva látom fent, hogy IGAZSÁG. Azt mondja: ’írd ide mi jut eszedbe arról, hogy a Fiú hozzám jön, ezért többé nem lesz látható a számodra’.
Az igazság az, hogy vélem, ezzel az Atya azt fejezi ki a számomra, hogy eltávolodom tőled, hogy magad tud meghozni a magad döntését: szükséged van-e az én igazságomra vagy sem. Semmit sem kényszerít rám Isten, még a szeretetet sem, amiről bizonyosan tudja, hogy javamra van. De mert valószínűleg azt is tudja a szeretet józanságával, hogy csak akkor válhat a javamra, ha magam látom be Isten nagyvonalú, és pazarló szeretetét. Amit úgy ismerhetek meg, ha a világ szépségét felfedezem, merem és engedem hatni rám, arra az érzékelő-képességemre, érzékenységemre, ami képességem van Istentől. Vagyis: találkozhat a világba teremtett Isten szeretete, a belém teremtett Isten szeretetével, aminek egyesülése, találkozása személyességem alázatával ha bír találkozni – mert engedem, hogy e találkozás, egyesülés létrejöjjön, akkor születhet meg bennem az az élmény, ami katarzist eredményez, vagyis örömömet lelem, boldoggá tesz, és így szeretetet gyullaszt Isten iránt, és teremtett világa iránt. Ami valami olyan értelem, hogy ez válik minden fölötti értékké bennem, eltörpítve minden mást, mi akadályozhatná ennek az élménynek az érvényesülését.

-      Az ítélet: hogy „ennek a világnak a fejedelme megítéltetett”. Ki által? Az Ember által, általam. Ez az általam az, ami minden egyes tiltakozásomban, bűnömben jut kifejeződésre. Amire Jézus azt mondja: nem ítéllek meg, mert az ítél meg téged, ahogy viseltetsz tanításom iránt. (l.: Jn 12,48). Hasonlóképpen szól Jézus másutt is: „Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet.” [Mt 12,37]; vagy: „A magad szájából ítéllek meg” [Lk 19,22]; vagy: „Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában.” [Jn 3,18]. Hogy felkiálthassuk Szent Pállal: „Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?” [1Kor 15,55]

Isten hatalma, ereje, akarata, irgalmas szeretetében van, amivel, ha az ember nem hajlandó élni, maga javára használni, pedig rendelkezésére bocsáttatott, akkor az az ember együgyűségének bizonyítéka; vagyis, nem méltó a legfönségesebb, és legdrágább ajándékra. És, ha ez elszomorít, akkor megértem, hogy miért kell engesztelnem Istennél, az emberért. Urunk, bocsásd meg legnagyobb vétkét az Embernek, amivel a sötétségre jobban áhítozik, mint a fényességre, arra a fényre, melyet Te nyújtasz számára! Így nem hagyja, hogy kirántsad a teremtett valóságából a teremtés szédületes magasságába, mely attól magas, hogy mély; és attól széles, hogy határtalan; ahogy a Te szereteted kifogyhatatlan, és végtelenül kegyes! Ámen