Isten nem személyválogató.

ApCsel 16,1-10 - Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívővé lett zsidó anyának és pogány apának volt a fia. A testvérek, akik Lisztrában és Ikóniumban voltak, jó véleménnyel voltak róla. Pál azt akarta, hogy vele menjen az útra, azért magához vette és körülmetéltette, tekintettel a zsidókra, akik ezekben a helységekben voltak; mindenki tudta ugyanis, hogy az apja pogány volt. Amikor sorra járták a városokat, s tudatták, mihez kell tartaniuk magukat, közölték velük a határozatokat, amelyeket az apostolok és a presbiterek hoztak, akik Jeruzsálemben voltak. Így az egyházak megerősödtek a hitben és gyarapodtak számban napról-napra. Amikor keresztülmentek Frígián és Galácia tartományán, a Szentlélek megtiltotta nekik, hogy Ázsiában hirdessék Isten igéjét. Míziába érve megkísérelték ugyan, hogy Bitíniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte őket. Ezért átmentek Mízián, és lementek Troászba. Itt látomás jelent meg Pálnak éjnek idején: egy makedón férfi eléje állt és könyörgött neki: „Jöjj át Makedóniába, és segíts rajtunk!” Miután ezt a jelenést látta, késedelem nélkül igyekeztünk elindulni Makedóniába. Biztosan tudtuk, hogy Isten hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.

Jn 15,18-21 - Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok. Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. Mivel nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek a szóra, amit mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is megtartják majd. Ám mindezeket az én nevemért fogják tenni veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem

Isten nem személyválogató. Ellenben, kész mindenkit elfogadni, ami azt is jelenti, hogy válláról levenni bűneinek terhét, ha szabadulni kész tőle az egyén. És, még az is hallatszik felém e mai olvasmányokból, hogy ne e világ dolgaival, problémáival bajlódjunk, keressük igazolását, vagy azt, hogy számunkra miért nem tetszik. Azonosságunkat Istentől fogadjuk el igazoltnak, és dolgainkat ne a világgal akarjuk igazoltatni, amikor már egyszer tudatosítottuk magunkban Isten azonosságunkat. Vagy, ha még nem, mert minduntalan azon kapjuk magunkat, hogy másokhoz mérjük magunkat, másoktól várjuk igazunk igazolását, akkor az azért van – és ezt merjük beismerni magunknak – mert még nem vagyunk képesek elengedni magunktól magunkat. Az az imádkozás, amire Jézus tanít bennünket, „legyen meg a Te akaratod”, még nem igazán a sajátunk, csak magunkra ölteni igyekszünk, de vagy szúrja a vállunkat, vagy túl bőnek érezzük, ne talán szűknek. Pedig, ez a lehetőségünk van csak és csupán, hogy ráhagyatkozni merünk, bírunk, engedünk. Elviselni a világ megvetését, csak akkor leszünk képesek, ha egészen világossá lesz számunkra, hogy azt azért kell, mert Jézus nevében vagyunk azok, akik vagyunk. Ami nem kell, hogy azt jelentse, hogy elidegenedjünk a világtól, ám szikla szilárdan kell ismernünk cselekvéssorozatunk okát, ami nem lehet félreérthető a világ számára. Vagyis azt fel kell tudnunk ismerni, hogy a világ elutasítása azért van, mert nem neki akarunk megfelelni, hanem Jézusnak. Az igen legyen igen, a nem legyen nem! Nekünk nem elbizonytalanítani kell magában a világot, hanem bizonyosságot kell nyújtanunk Istenről! Ez alapvetően eltérő két alapállást jelent.

Istenem add meg nekem, hogy egyértelmű legyek álláspontomban, hitemben meggyőző, és tudatosságom Rólad tanúskodjon! Ámen