Döntésünkre bízza Isten, hogy ki miben és kiben akar hinni.

ApCsel 5,27-33 - Majd odahozták és a főtanács elé állították őket. A főpap a szemükre vetette: „Parancsban hagytuk meg nektek, hogy ne tanítsatok az ő nevében, s lám, ti betöltöttétek Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.” Erre Péter és az apostolok azt felelték: „Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek. Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti a fára függesztve megöltetek. Isten fejedelemmé és üdvözítővé emelte őt jobbjával, hogy bűnbánatot és bűnbocsánatot adjon Izraelnek. Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.” Mikor ezt hallották, feldühödtek, és arra gondoltak, hogy megölik őket.

Jn 3,31-36 - Aki felülről jön, fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, az földi, és a földről beszél. Aki a mennyből jön, feljebb való mindenkinél. Arról tanúskodik, amit látott és hallott, de a tanúságát senki sem fogadja el. Aki elfogadja tanúságát, az igazolja, hogy Isten igazmondó. Mert akit Isten küldött, az az Isten igéit mondja, ő ugyanis a Lelket nem mértékkel adja. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott. Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta.

Döntésünkre bízza Isten, hogy ki miben és kiben akar hinni. Ez nem tudás kérdése, ahogy a hit nem tudásból fakad! Ez egészen a szabad akarat része. Igen, az ember azért kapott tudatot, szabad akaratot, hogy döntésre legyen képes. Ha valaki nem hozza meg a maga döntését, tudatos vállalását nem rendeli hozzá életéhez, akkor az eleve elveti emberi méltóságát. Aki e jogától fondorlattal akár megfossza az Embert, a szubjektum értelmet, az bűnt követ el az Emberrel szemben. De a szubjektív értelemnek azzal is tisztában kell lennie, hogy a döntés szubjektív egyéniségének része, melyet önként odaadni bárkinek is, azt jelenti, hogy nem él adottságaival, képességivel; merjük kimondani: teremtett, ráruházott jogaival.

Azt mondja János: „Aki felülről jön, fölötte van mindenkinek.” Azért mondja, hogy értsük, hogy bele tudjunk helyezkedni az isteni törvények feljebbvalóságába, és ne akarjunk magunknak más, alárendeltebb igazságokat azok elé állítani. Mi már azt is tudjuk, hogy Aki onnan fentről jött, meghalt, majd feltámadt, értünk. Akihez rendel bennünket Pál apostol. Azt mondva, hogy, ha mi is onnan felülről valóknak tudjuk magunkat, mert a keresztségben elnyertük az Istenfiúság kegyelmét, ahogy Vele meghaltunk, eltemetkeztünk a halálban (l.: Róm 6,4), hogy Krisztussal feltámadjunk. Mert mi, keresni akarjuk, „ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján” [Kol 3,1]. Igen, mi nem ragaszkodunk a földhöz, értjük, éljük Krisztus ajánlását: „ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek …” [Mt 6,33], ami fent van. Nem fizikálisan értendő a fent, hanem e világi létünknél feljebb valóként, magasabb rendűként, ha úgy tetszik: magasabb dimenziókban.

Ezért mondjuk, hogy a feltámadás örömének birtokosai vagyunk. Mi tudjuk, amit nem csupán a próféták ígérete, jövendölései hordoznak már, hanem a tények. Mi, újkori emberek már a tények birtokosai vagyunk, és így Isten kegyelmének hordozói, viselői, Isten kegyeltjei. Hirdetői annak, Aki értünk és előttünk viselt el mindent, hogy ne csak hinni keljen, hanem érthessük is! Boldog, aki nem lát, de mégis hisz! Boldogok, kik befogadják a megváltást, és megváltottaknak nevezik magukat; a szeretet letéteményesei vagyunk, hogy szeretni legyünk képesek ebben a világban, bűneink közepette, és ellenére is mind azt, ami Isten szeretetéről tanúskodik. Észrevenni képesek lehetünk! Hogy elfogadására merészek lehessünk! Hogy ne a bűnöket, bűneinket hánytorgassuk fel, egymásnak, önmagunknak, hanem odaadva, elengedve magunktól, Istentől kérve mindenért bocsánatot, örülni lehessünk képesek, hogy szeret, minden hiábavalóságunk ellenére is!

Köszönöm, Istenem hálával járulok eléd, bűnbánattal, és alázattal, hogy szeretetedet bírhatom, és, hogy szeretetedben lehetek, létezhetek. Add meg nekem, hogy szeretetedet legyek képes sugározni, másoknak tovább, átengedni rajtam, hogy megértse a világ, hogy Nálad van minden megbocsátás, ha kérni képesek vagyunk téged! Ámen