2012.04.18.
2012. április 18. írta: Kovász

2012.04.18.

Annak „örök élete legyen”, és „üdvözüljön általa a világ”!

ApCsel 5,17-26 - Felállt ekkor a főpap, és mindnyájan, akik vele tartottak - vagyis a szaddúceusok pártja -, elteltek irigységgel. Elfogták az apostolokat, és a nyilvános börtönbe vetették őket. Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és azt mondta: „Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek a tanítást erről az életről.” Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba és tanítottak. Mikor megérkezett a főpap és akik vele voltak, összehívták a főtanácsot, vagyis Izrael fiainak összes vénjét, és elküldtek a börtönbe, hogy elővezessék őket. De amikor a szolgák odaértek és kinyitották a tömlöcöt, nem találták ott őket. Visszatértek tehát és jelentették: „A börtönt egész gondosan bezárva találtuk ugyan, az őrök is ott álltak az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk ott.” E szavak hallatára a templomőrség parancsnoka és a főpapok megdöbbentek azon, ami történt. Ekkor beállított valaki, és hírül hozta nekik: „Íme a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban állnak és tanítják a népet.” Erre a parancsnok elment a szolgákkal, és erőszak alkalmazása nélkül elhozta őket, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.

 

Jn 3,16-21 - Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében. Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják a cselekedeteit; de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat.

 

Annak „örök élete legyen”, és „üdvözüljön általa a világ”! Az ember gonoszsága, öncélúsága vezetett oda, hogy az ártatlan halálát kikényszerítette. De feltámadt! Létezése megkérdőjelezhetetlen a világ számára, ami az Embert elgondolkodtatja, megdöbbenti, és kérdések elé állítja: ki ez a hatalom, és milyen hatalma van a világon? A bűn mégis terjed, és uralkodik, talán pontosan azért, hogy arra kapjon választ az Ember, hogy meddig engedi ezt Az a hatalom, aki magát végtelennek és örök igazságnak tartja, sőt, azt állítja magáról, hogy Ő maga a szeretet, Akinek hatalma van a gonosz felett is.

Vagyis, a gonoszság igazolványokat akar kiállítani, minden egyes emberrel arról, hogy nincs, hazugság, tévedés, hibás állítás. Ez az élet van, nincs más, és nincs az élet fölötti hatalom.

Eközben Isten, Aki a Szeretet, suttogóra fogja, nem kezd el vitatkozni a gonoszsággal, nem áll ki vele vitára, nem hoz föl ellen érveket, egyszerűen csak azt mondja: nem ítélek meg semmit és senkit, az ítéli el magát, aki nem hisz, sőt, már ítéletet hozott magáról. Senki sem fog felette ítéletet mondani, elég, ha elutasítja azt, hogy az üdvösség adott a számára. Vagyis a megítéltetéssel szemben ott áll Isten nagyvonalúsága: ’tegyél ember a legjobb belátásod szerint, azért adtam neked szabad akaratot’!

Nincs erőszak, nincs kényszerítő erő, nincs dübörgő orjás plakát, nincs semmi, ami e világ harsogása, harsány hivalkodása lenne. Ahogy Jézus sem: „Nem vitatkozik, s nem kiabál, szavát sem hallják a tereken.” [Mt 12,19]. Másút meg így imádkozik: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked.” [Lk 10,21]. Csupán ennyi, nincs helye okoskodásnak, Isten mindent a legegyszerűbben, a legtermészetesebben rendez el, bánja ugyan, hogy az Ember mindent elbonyolít, de mert bűnnel terhes, és mindent onnan közelít meg, kétséggel, kétkedéssel, kicsinyhitűen, együgyűen, és gőggel: hogy majd ésszel megmagyarázni kell neki. Pedig nem kéne, csak csupán elfogadni, tudva, hogy mert Isten csak jót akar az embernek, és az jó az Ember számára, amit Isten kínál a számára. De ez, nekem, túl egyszerű, túl természetes, és túl könnyű volna.

Észre kellene vennem, hogy már itt van az mi örök, és mi üdvösség! Isten országára írott szabályok most, és rám érvényesek, az én kezemben van a döntés! Rám bízza az Isten a döntést – ennyire nagyvonalú. De úgy is fogalmazhatok, hogy ennyire bízik bennem az Isten! Nincs benne ármány, fondorlatosság, kacifántosság, vagy ügyeskedés. „Megmutatom neked a bölcsesség útját, egyenes lesz az út, amelyen járatlak.” [Péld 4,11] „Hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen”!

Uram, add, hogy elég legyen nekem a Te köntösöd, ne kelljen nekem a magam szabta fényes dolmány, csak hogy megcsodáljanak mások, és dicsérjenek. Te dicsérj egyedül, és Te magasztalj fel engem egyedül, azt akarom! Ámen

A bejegyzés trackback címe:

https://eleszto.blog.hu/api/trackback/id/tr154458231

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása