A Láthatatlanban is hinni
ApCsel 4,32-35 - A hívek sokaságának pedig egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek tanúságot Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadásáról; és bőséges volt a kegyelem mindnyájukban. Nem is volt közöttük senki szűkölködő, mert mindazok, akiknek földje vagy háza volt, eladták, s az eladott dolgok árát elhozták, és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt.
1Jn 5,1-6 - Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született. Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk. Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik arról, hogy a Lélek igazság.
Jn 20,19-31 - Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.” Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: „Láttuk az Urat!” Ő azonban így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalára nem helyezem, én nem hiszem!” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött a zárt ajtón át, megállt középen, és így szólt: „Békesség nektek!” Azután azt mondta Tamásnak: „Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás azt felelte: „Én Uram és én Istenem!” Jézus erre azt mondta neki: „Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.” Jézus még sok egyéb jelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és a hit által az ő nevében életetek legyen.
A Láthatatlanban is hinni – a kortárs Jézusnak. Luis Eveli, Az öröm útja bevezetőjét ezzel a mondattal zárja: „Krisztus kortársai vagyunk, életének részesei, boldogságában meghívottak.”
Elgondolkodtató, és megilletődök rajta, hogy mennyire igaza van. „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.” „Azért írták le, hogy higgyétek …” Ebben a hitben válunk, válhatunk Jézus Krisztus kortársaivá, egyben az Ő közösségének részeseivé. És ez, több kell, hogy legyen, mint az, hogy az Egyház közösségébe fogad bennünket, engem. A bűneimtől ott válhatok el, ahol Jézussal közösségre lépek. Bennem kell megszületni a kortárs szellemiségnek, a lelkével való közösségnek, ami azt is jelenti – feltétlenül -, hogy igyekszem az Isten Jézusának megismerésére, felismerésére, egyben az ismeretéből, vagy inkább pontosan Vele azonosulni. Érteni, felismerni, hogy mit mond, és értésemet annak alapján átformálni. Jézusom mond, mit vársz tőlem, és én engedelmesen követem akaratodat! Ne azt higgyem amit látok, hanem azt lássam, amit hiszek – mint Isten igazsága! Legyőzni a világot, ami bennem lévő világkép. Mert a világkép bennem van. Tapasztalásomból, felfogásomból válik, alakul a világ olyanná, amiből aztán kialakul az az élet, amit megélek, amihez igazodni igyekszem, mely bizonyosságomból jelent számomra biztonságot, vagy legalább is igazodást, megítélést, korlátokat, stb. Ami egy nyers valóság, filozofikus értelemben képzet, a személy képzete arról, hogy mit jelent számomra a világ. Vagyis a világról való felfogás minden személy számára egy egészen sajátos értelemmel bíró valóság. Ebbe, a személyek által szétszaggatott, rendezetlen, káoszt teremtő anarchikus világtalan világba nyúl bele az Isten, amikor egy, a saját hasonlatosságára teremtett emberi szubjektumok világába beleteremti az Ő felülemelkedett, minden személyiséget magába foglaló rendet, ami a szeretetre van alapítva. Így válik a szeretet egy világrendet teremtő egységességgé! Ami arra van, hogy a világról – Isten által teremtett világról – alkotott szubjektumokat, képeit keretbe foglalja, egymáshoz igazítsa, összerendezze. Hogy számunkra, emberek számára létrehozott világ ne csak egy anyagtermészetű, nyers matematikai rend és törvényesség keretei között megromló, elunalmasodó, csalódó, végül leértékelődő – önmagába fanyalodó végességgé váljon, hanem Isten országává legyen képes kinőni magát. Isten az anyagi világba álmodta bele az örökéletet, az örökkévalóságot. Ennek titokzatossága roppant egyszerű logika: szeretetből valókká legyetek! Tömegből – szubjektumok halmazából, káoszából, egymást emésztő értetlenségből – váljatok közösséggé! „Ami az Istentől született” – a hitből fogant szeretet – „legyőzi a világot”!
Istenem, szükségem, szükségünk van Rád! Imádatom, dicsőítésem, szolgálatom által tarts meg szükségemben, hogy ez a világ itt helyben Isten közösségévé, országává válni legyen képes! Ámen
