Mi pedig tanúi lettünk „ezeknek”!
ApCsel 3,11-26 - Mivel nem tágított Péter és János mellől, az egész nép csodálkozva futott hozzájuk az úgynevezett Salamon-csarnokba. Amikor Péter látta ezt, így szólt a néphez: „Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen és miért ámultok rajtunk, mintha a magunk erejéből vagy hatalmából tettük volna, hogy ez jár? Ábrahám Istene és Izsák Istene, Jákob Istene [Kiv 3,6] és a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok ugyan és megtagadtatok Pilátus színe előtt, bár az úgy döntött, hogy szabadon bocsátja őt. Ti azonban megtagadtátok a Szentet és Igazat, s azt kívántátok, hogy a gyilkost adják nektek ajándékul az élet szerzőjét pedig megöltétek, de Isten feltámasztotta őt halottaiból. Ennek mi tanúi vagyunk. Az ő neve adott erőt a nevében való hit által ennek az embernek, akit ti láttok és ismertek, s a tőle származó hit adta meg neki ezt az ép egészséget mindnyájatok szeme láttára. Tudom azonban, testvérek, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint ahogy a ti elöljáróitok is. Isten azonban ily módon teljesítette, amit minden prófétájának ajka által előre hirdetett, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog. Tartsatok tehát bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröljék bűneiteket, s hogy az enyhülés idői eljöjjenek az Úr színétől, és elküldje azt, akit hirdettek nektek, Jézus Krisztust. Őt ugyan az égnek kell befogadnia minden dolog helyreállításának az idejéig, amelyről Isten szólt századok óta szent prófétáinak ajka által. Mózes ugyanis megmondta, hogy „Uratok, Istenetek hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek testvéreitek közül, őt hallgassátok mindenben, amit mond majd nektek [MTörv 18,15.18]. Az történik ugyanis, hogy mindenkit, aki nem hallgatja ezt a prófétát, kiirtanak a nép közül” [Lev 23,29; MTörv 18,19]. A próféták, akik szóltak Sámueltől kezdve és azután, mind hirdették ezeket a napokat. Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor Ábrahámnak azt mondta: „Utódaidban nyer áldást a föld minden nemzetsége” [Ter 12,3; 22,18]. Isten elsősorban számotokra támasztotta s küldte el Fiát, hogy megáldjon titeket, és így mindenki megtérjen gonoszságából.”
Lk 24,35-48 - Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor. Amíg ezekről beszéltek, Jézus maga állt meg közöttük, és azt mondta nekik: „Békesség nektek!” Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak. De ő megkérdezte tőlük: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát. Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: „Van itt valami ennivalótok?” Erre adtak neki egy darab sült halat. Elvette, és a szemük láttára evett belőle. Azután így szólt hozzájuk: „Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.” Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Azt mondta nekik: „Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni halottaiból. A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.
Mi pedig tanúi lettünk „ezeknek”! – Hitünk által, mert hisszük, hogy feltámadt, és megjelent azoknak, akiknek szükségük volt rá, hogy lássák, és higgyenek. Nekünk azt kell elfogadnunk, ha más jelet nem kapunk, hogy „nem kap más jelet, mint Jónás jelét." [Mt 16,4]. „Mert, ahogy Jónás jel volt a Niniveieknek, úgy lesz jel az Emberfia is e nemzedéknek.” [Lk 11,30]. E feltámadott nevében dolgunk, hogy „megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek”! Tanúságunk, hitből kell fakadjon. Ha hitünk rá kevés, azért kell dolgoznunk, tennünk legelébb, hogy hitünkben megacélosodjunk, méltók legyünk Isten dicsőségére Isten dicsőítése által. Dicsőségét azzal tudjuk elérni, ha hirdetőivé leszünk üdvösség szerző cselekedetének, Jézus feltámadásának. Aki testet öltött, mégis elváltozott, képessé téve emberségét rá, hogy bárhol, bármilyen módon megjelenjen.
Nekünk, akik hitünkkel lehetünk a feltámadás tanúivá, tulajdonképpen közömbös, hogy az „elbeszélő hagyomány” szerint kik számára jelent meg. Számunkra feltámadás ténye a fontos, amivel előttünk jár Jézus, amivel megmutatja, hogy mi fog történni velünk is, mi vár ránk is. Hogy ne féljünk a haláltól, melynek félelmét, mint az Első a feltámadottak közül, megszenvedte, elviselte, magára vette.
„Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül.” [1Kor 15,20] Ezt az a Pál mondja el nekünk, aki állítja magáról – ahogy egyik evangélista sem – „mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is.” [1Kor 15,8] Erről így szól Pál tanúsága: „Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint, eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak. Azután Jakabnak jelent meg, majd az összes apostolnak. Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is. Én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok közt, s arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak” [1Kor 15,3-9].
Méltatlanul bár, de nekünk is be kell ismernünk, hogy tanúi vagyunk, mint meghívottak a tanúságtételre! Mert ki véka lá rejti az igazságot, nem méltó, hogy az Atya szeretetét élvezze. Ehhez két jánosi mondást idézek ide:
„Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.” [Jn 14,21]
„Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” [Jn 14,23]
Atyám, legyen nekem akaratod szerint! Ámen
