Kiüresítve, kényszeredettség nélkül, egyenes lélekkel, igazan
ApCsel 10,34a.37-43 - Akkor Péter beszélni kezdett: „Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató, Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában, a János által hirdetett keresztség után; hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő a zsidók országában és Jeruzsálemben tett. Fára függesztve megölték őt. De Isten harmadnapon feltámasztotta, s megadta neki, hogy megjelenjen, nem az egész népnek, hanem Isten által előre kijelölt tanúknak, minekünk, akik ettünk és ittunk vele, miután halottaiból feltámadt. Meg is parancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és a holtak bírájává rendelt. Róla tesz tanúságot az összes próféta, hogy az ő neve által mindenki elnyeri a bűnök bocsánatát, aki csak hisz benne.”
1Kor 5,6b-8 - Dicsekvéstek nem helyes. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, hisz valójában kovásztalanok vagytok! Mert húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták. Üljünk tehát ünnepet, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és a gonoszság kovászával, hanem az egyeneslelkűség és az igazság kovásztalanságával.
Jn 20,1-9 - Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!” Erre Péter és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek. Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz. Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összehajtva. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt. Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia halottaiból.
Kiüresítve, kényszeredettség nélkül, egyenes lélekkel, igazan – ahogy Pál mondja kovásztalanul – engedjük, hogy hasson ránk Krisztus, az Új kovász, hogy új kenyérré lehessünk! Megigazultságunk titka, hogy Isten az Aki megigazulttá tenni kész bennünket, mindegyikünket, ha engedjük, hogy megváltását véghez vigye rajtunk! Ne figyeljek senki másra, csak hagyjam magamat meggyőzni a tettek és a tanítás által, hitem által, hogy előre megy, hogy követésére bátorítson. Megítéltetésünk – mindennapos megítélésünket – megszenvedte, elszenvedte, a pokol mélyére vitte, onnan váltott ki bennünket, hogy nekünk ne kelljen megjárnunk azt, ha nem akarjuk, ha készek vagyunk elfogadni értünk vállalt vallott áldozatát! Nekem, csak el kell tudnom fogadni, Tőle, az Istentől. Dicsekvésemet, gőgösségemet félretéve! Szeret az Isten, hogy szeretetében nyerhessek szabadulást férceimtől, melyek azt bizonyítják, hogy magamban a teljességre kevés vagyok, ellenben Istenben megtalálhatom! Ne keressek más megoldást, mikor a megoldást nyújtja Isten nekem. Tudjam alázattal elfogadni, és ennyi, ilyen egyszerű, szeretetét megszeretni, és szeretetéből az életet és minden életet önzetlenül szeretni, hogy a szeretetben lehessen örökkévalóságom. Mert a szeretet az ami örök, azon kívül minden, bármi más romlandó, rothadó anyagiasság, anyagi természetű, vagyis teremtett, és egyben képzelt valóság.
Istenem, abban segíts engem, hogy elfogadjam áldozatodat, de áldozatodnál inkább, megváltásomat, amiről tudva tudni bírjam, és elviseljem, hogy már most, itt, és azonnal részed lehetek, ha hitemre rábízom magam, vagyis Rád hagyatkozni képes leszek! Ámen
