Egész életünk hitünkben válik értékünké.

ApCsel 2,36-41 - Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!” Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: „Mit tegyünk, férfiak, testvérek?” Péter azt felelte nekik: „Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak [Iz 57,19], de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk Istenünk.” Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította őket: „Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!” Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk.

Jn 20,11-18 - Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, lehajolt a sírboltba. Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. Azok megkérdezték tőle: „Asszony, miért sírsz?” Ő azt felelte nekik: „Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!” Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőle: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!” Ekkor Jézus megszólította őt: „Mária!” Erre ő megfordult, és héberül így szólt: „Rabbóní!”, ami azt jelenti: Mester. Jézus azonban így szólt: „Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat!”, és hogy ezeket mondta neki.

Egész életünk hitünkben válik értékünké. Hinni, csak az ember lehet képes. De szabadságában az Ember olyan sok mindenben lehet képes hinni. Mind közül egyetlen egyben van azonban igazsága, és az az a hit, amiben nem önmaga igazságát keresi, nem e világban való igazságát keresi, hanem azt, ami az életen túlira irányítja figyelmét, értelmét, sőt érzelmét. Az Embernek ez a hite az, ami megszabadítja attól, hogy ebben a világban megrekedjen, bele vesszen, bele feledkezzen, végül feledésbe merüljön. Mert Az Emberre, A Személyre, csak egyvalakinek van gondja, egyvalaki számára érték, és az, az Isten. Aki teremtő kedvéből teremtett meg engem, de megteremtettségemben sem hagy magamra, kész megszabadítani szabadságomból, szabadulásomat akarja. Nem büntetésemre, elvesztésemre készül, nem abban érdekelt, hanem, hogy magában felértékeljen, és örökkévalóvá változtasson. Úgy adja ezt minden egyes személy, ember tudtára, mintha egyedül engem akarna szeretni, mégis mindenkihez szól, tudva, hogy nem mindegyikünk fogja meghallani, elfogadni, sőt, nem akar mindegyikünk azonosulni akaratával.

„Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!” Mondja Péter apostol, aki már tudja, hogy az én szándékom, akaratom, és készségem nélkül Isten nem kényszerít arra, ami Neki jó, bár tudja, hogy nekem képes jót ajándékozni szándékával – és ezt Ő jobban tudja, hogy mi jó nekem, mint én magam, mert számára minden tudás időtlen, örök, és öröktől fogva való. De annyira szelíd, és megengedő az Ő szeretetében irántam, hogy megengedi nekem azt, hogy ne ismerjem fel azt, hogy nekem a pillanattól elvonatkoztatva, az időtől függetlenítve magam, mi az, hogy jó, üdvös, boldogító, és így hasznos is. Amik mind szabadon értelmezhető fogalmak, Isten nélkül is. Bár igaz, hogy Isten nélkül csak az időben megálló szabadon értelmezett fogalmak lehetnek ezek, ám az időtlenség próbáját nem biztos, hogy kiállják. E fogalmak, és minden fogalom – akár jó, akár rossz; akár igaz, akár igaztalan – csak az időtlenségben, Isten örökkévalóságában bizonyíthatók igaznak! Vagyis, ha Istentől elvonatkoztatva minősítek az életben bármit is, együgyűség, naivság, féligazság; ha szándékosan, önző pillanatnyi érdekből állok ki mellette, akkor pedig bűn, mert Isten egyetemes, és szent szeretetből fakadó szándékát akarom felváltani a magam butaságával, képtelenségével. Ahelyett, hogy tenném azt, amit a Feltámadott mond: „menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik” amit láttál, amit hallottál, tőlem, rólam!

Istenem, hitemben erősíts meg, tarts meg Benned, hogy részedként létezzek, és hitet tudjak adni a világnak, hogy szereteted értünk való, javunkra ajándékozod magad az Embernek! Ámen