Még nem!

Bölcs 2,1a.12-22 - Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak: „Rövid az életünk ideje és szomorú, nincsen orvosság az ember halála ellen, és nincs, akiről tudnák, hogy visszajött az alvilágból. Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen. Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete, és Isten gyermekének mondja magát. Nézeteinknek ő a vádlója, még az is terhes nekünk, ha látjuk őt, mert élete másokétól különbözik, és ösvényei egészen különösek. Ő komolytalannak néz minket, tartózkodik útjainktól, mint a szennytől, s boldognak hirdeti az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja. Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége! Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből. Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát! Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert - amint mondja - oltalomban részesül!” Így gondolják ők, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket. Nem ismerik Isten titkait, nem remélik a jóság bérét, és nem tekintik a szeplőtelen lelkek jutalmát.

Jn 7,1-2.10.25-30 - Ezek után Jézus átment Galileába. Nem akart ugyanis Júdeába menni, mert a zsidók halálra keresték. Közel volt a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep. Amikor azonban testvérei felmentek az ünnepre, ő is felment, de nem nyilvánosan, hanem mintegy titokban. A jeruzsálemiek közül egyesek azt mondták: „Nem ő az, akit halálra keresnek? Íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem mondanak neki. Talán a főemberek valóban fölismerték, hogy ő a Krisztus? Róla azonban tudjuk, hogy honnan való, a Krisztust pedig, amikor eljön, senki sem tudja, honnan van.” Akkor Jézus, aki a templomban tanított, így kiáltott fel: „Ismertek engem is, és azt is tudjátok, hogy honnan való vagyok. Márpedig én nem magamtól jöttem, hanem az küldött engem, aki Igaz, akit ti nem ismertek. Én ismerem őt, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.” Ekkor szerették volna elfogni, de senki sem emelte rá kezét, mert még nem jött el az ő órája.

Még nem! Mert mindennek meg van a maga ideje. Hiába hitetlenkedek, hiába kételkedem, hiába akarom megmagyarázni, hiába az okoskodás az embertől, és így értelmetlen is. És akkor hallom a hangot: bízd magad Istenedre, Aki élete árán is vezet téged, bűneid ellenére is szeret téged, és igazsága árán is szabadjára engedi emberségedet. De azért teszi, mert azt szeretné, arra vágyakozik, azt áhítozza, hogy magam akaratából legyek, szenteljem magam Neki! Amikor már értékvesztetté lesz számomra a világ – Hozzá képest. Mikor már egészen csak azért akarok élni, hogy szolgálhassam szeretetét, tanúja legyek őszinte szeretetének. Minden, még egyházam által halálos bűnnek tartott vétkeimet is képes Isten eltörölni, elfelejteni, leírni, ha …

Erre kell hitemet erősíteni, hogy minden emberi motiváltságomat képes legyek lenullázni, és csak arról beszélni, arról bizonyságot tenni, ami a lényeges! Úgy figyelni Jézusra, mint aki ezt mondja: „az küldött engem, aki Igaz, … Én ismerem őt, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.” Küldetését elfogadni, Aki hozzám, értem jött, attól, Aki úgy szeret, hogy nem csak ezt a világot alakítja számomra szépnek, jónak és nemesnek, hanem azt a titokzatos másvilágot is, mely ma egyedül Istené. Pontosan ezzel akarja kifejezni Isten a számunkra, hogy milyen hatalmas értéket – ajándékot - készít számunkra, Emberek számára, hogy előtte senki másé nem volt, nem lehet, csak az Övé! Senki, és semmi nem értéktelenítette el, és nem értéktelenítheti el. Számomra, és minden igaz, irgalmára vágyakozó, készülő lélek számára készíti.

Kíváncsiság hajt? Nem Uram, Istenem, hanem mert tudom, hogy szeretsz! Tudom, hogy szeretetedből vagy igaz, és igazságod szerint ígéred az égi gazdagságot azoknak, akik hitükben állhatatosak, és lelki emberségre törekszenek, és e törekvésükben készek másokkal is megosztani vágyakozásukat. Segíts, hogy szolgálatodra képes legyek, és érdemtelenül is kész legyek mindenkor. Ámen