Jobban féltem magam ettől, mint bűneimtől.
Oz 6,1-6 - Nyomorúságukban csakhamar hozzám sietnek: „Jöjjetek, térjünk vissza az Úrhoz, Mert ő sebzett meg, de ő gyógyít is meg minket, megvert, de gondjába is vesz minket. Két nap múlva ismét életre kelt minket; harmadnapon feltámaszt, és élünk majd színe előtt. Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat! Biztosan eljön az Úr, mint a hajnal, eljön hozzánk, mint az őszi eső, és mint a tavaszi eső a földre.” Mit tegyek veled, Efraim? Mit tegyek veled, Júda? Jámborságtok olyan, mint a reggeli felhő, és mint a reggel tovatűnő harmat. Ezért vertem őket a próféták által, megöltem őket szám igéjével. Ítéletem elérkezik, mint a világosság. Mert én irgalmasságot akarok és nem áldozatot, és Isten ismeretét inkább, mint égő áldozatokat.
Lk 18,9-14 - Azoknak pedig, akik elbizakodtak, mert azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: „Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenből.” A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: „Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!” Mondom nektek: ez megigazultabban ment haza, mint amaz. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.”
Jobban féltem magam ettől, mint bűneimtől. Tudjam magam alázattal, megaláztatással viselni. Ez is arról szól, hogy ne ítéljek, hogy meg ne ítéltessem, hiszen, magamat sem szabad ítélet alá vonnom, ahogy másokat sem: „szeresd felebarátodat, mint tenmagad”, olvastam tegnap, és ma pedig, annak értelmezését kapom. Igen, minden helyzetemben Istennek kínálni, ajánlani fel magam, ez legyen alázatom. Tudva, hogy magam képességei a rosszra, a gyengeségeim nyalogatására, „önsajnálatomra”, önbecsmérlésemre, önmagam felmentésére bírnak, ha magamnak tulajdonítok bármilyen sikert, vagy kudarcot. Ellenben, ha kudarcaimért vezeklek, elviselem; sikereimet, pedig Istenünk végtelen szeretetében fogadom; de mindent elé viszek, és Benne hagyok elcsendesedni, talán elkerülhetem, hogy magamat fényezzem, és piedesztálra emeljem.
A magam életét ne magányosan, magam harcaként éljem meg, melyet vállalok, viselek a világ ellen, és azzal szemben, hanem ajánljam oda, áldozattá váltva magam, mint, aki Jézus társa a szenvedésében, küzdelmében. Pállal tudjam mondani, és ez legyen békességemre: „testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik” [Kol 1,24]. A magunk szenvedéseinek áldozattá változtatása nélkül nem érhetjük el üdvösségünket. Kényeztetetés, és kényelem nem lehet a helyes út. mindenért fizetni kell, de, ha azt várjuk, hogy mindig csak más fizessen érte, akkor természetes az is, hogy más kapja érte a fizetséget, nem mi. És ez, akkor is így van, ha pillanatnyilag úgy tűnik, hogy megnyerhetjük a csatát. Mert, mit ér bármilyen győzelem, ha végül elesünk?
A végső győzelemre kell koncentrálnom, tudva, hogy az lesz az én győzelmem, amikor Isten akarata győz, mert egyedül Isten az ismerője annak, hogy mi válik az én győzelmemre, mert Benne egy a múlt, jelen és jövő, amit egyszerre lát.
Istenem, Te engedd meg nekem bölcsességed örömét győzelemre jutni, hogy ne csak tudhassam, mit tudni engedsz, hanem életemmé is válhasson! Ámen
