Isten az Ő igazságában akar minden nappal megújítani.

Ez 18,21-28 - Ha azonban a gonosz bűnbánatot tart minden elkövetett vétke fölött, megtartja minden parancsomat, és jog és igazság szerint jár: biztosan életben marad és nem hal meg; egyetlen elkövetett gonoszságáról sem emlékezem meg; igazságáért, amelyet cselekedett, élni fog. Vajon a gonosznak halálát akarom-e, - mondja az Úr Isten, - és nem inkább azt, hogy megtérjen útjairól és éljen? Ha pedig az igaz elfordul igazságától és gonoszságot cselekszik mindazon utálatosságok szerint, amiket az istentelen el szokott követni, vajon élni fog-e? Semmiféle igazsága nem lesz emlékezetben, amit cselekedett; hűtlensége miatt, amit elkövetett, és bűne miatt, mellyel vétkezett, ezek miatt meg fog halni. Ti pedig azt mondjátok: „Nem igazságos az Úr útja!” Halljátok tehát, Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos-e, és nem inkább a ti útjaitok gonoszak? Mert ha az igaz elfordul igazságától, és gonoszságot követ el és abban hal meg, igazságtalanságában hal meg, amit elkövetett. És amikor az istentelen megtér istentelenségétől, amelyet elkövetett, és jog és igazság szerint jár el, megtartja életét. Mivel magába szállt és elfordult minden gonoszságától, amit elkövetett, biztosan életben marad és nem hal meg.

Mt 5,20-26 - Mert mondom nektek: ha a ti igazságtok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába. Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: „Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre” [Kiv 20,13]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: „Oktalan”, méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: „Bolond”, méltó a gyehenna tüzére. Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj, és ajánld föl adományodat. Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért.

Isten az Ő igazságában akar minden nappal megújítani. Minden napot, és minden embert, minden napon! Pedig az Ő igazsága örök, ám a világ, változó, és a világban én is. De pontosan azért, hogy minden nappal Isten igazságát tökéletesíteni bírjuk, velünk, általunk is, mert az Ember nélkül Isten semmit sem akar magvalósítani. Erről szól az Ő végtelenül pazarló, nagystílű, nagyvonalú, ábrándos, fékevesztett, „meggondolatlan” szeretete. Isten boldogabbnak akar látni bennünket, mint amilyen boldog akar lenni Ő. Ezért, ha sikerélményre vágyódik az Ember, akkor úgy rendezi a dolgot, hogy örömét lehesse benne. Az Ő igazságának a felfedezése öröm forrásom lehet!

Igen, ahogy Jézus kinyilatkoztató engedelmessége Istennek felülmúlja az Ószövetség igazságát, úgy kell nekünk, és nekem is felülmúlnom azt az igazságot. Jézus mikor erről beszél nem személyeskedni akar, és nem tromfolni akarja a zsidóságot, hanem arra akarja irányítani a figyelmemet, hogy Ő az, aki azért jött, hogy a szavak értelmére rávilágítson, és így tökéletesítse Isten igazságát. Minden nap, minden kereszténye számára Isten igazságában kell megújulnia. Ha úgy tetszik, akkor megtérnie, megtisztulnia. Ami az örök fiatalságnak a titka. Ennek a képességnek a megőrzésében nincs öregedés, csak egyre tökéletesedés az időben, míg a tökéletesség Istenben időtlenné nem tesz. Nem kell azon tűnődni, hogy a világ gonosz, igen az, piszkos, poros, szennyezett. De azért, hogy ebben a környezetben ráismerjek, hogy mi a tiszta, az igaz világosság. Nekem, az Embernek az a dolgom, hogy a jó és a rossz kontrasztjában eljutni bírjak a jóra, az igazra. A magam akaratából, a magam éberségével, tisztán látó képességemmel. Igen az élet munkásság, cselekvés, állandó tüsténkedés. De nem e világnak a szolgálatában, hanem a bennem és engem szerető Isten szolgálatában, Akinek az akaratából lettem! Nem bűnre vagyok teremtve, de bűnbe vagyok teremtve, illetve a szabad választásra, mert e világban együtt van jelen, egyenlő eséllyel a jó és a rossz, az igazság és a hazugság. E kettő közé Isten odaállítja Jézust, és megkérdezi tőlem, minden embertől is, merre mész, elágazások sorozata van előtted, mindig van választás, és mindig van lehetőséged arra, hogy ebben a labirintusban helyes, vagy helytelen választás mellett dönts; próbálkozhatsz, lehetőséged gazdag, csak tanulj minden döntésedből. A végén én leszek az, aki mindent úgy is jóvá teszek, ha adsz nekem esélyt rá, hogy döntésemet meghozhassam, ha a végleges döntést nem csikarod ki magad! Még az életedben.

Nem akarom, nem lenne jó az nekem, ha nem engedném meg Neked, Istenem, hogy Te segíthess rajtam. Mert én nem tudom soha a helyes választ, de mindig remélem, hogy jó utat választok. Rád bízva magam! Mindörökre! Ámen