Ez a gondolat foglalkoztat

Iz 55,10-11 - Mert amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet, termékennyé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, úgy lesz az én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghezviszi, amiért küldtem.

Mt 6,7-15 - Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást. Ne hasonlítsatok tehát hozzájuk; mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek őt. Ezért ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól. Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is meg fog bocsátani mennyei Atyátok. De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat.

Ez a gondolat foglalkoztat, köt le ma reggel: (igém) „nem tér vissza hozzám eredménytelenül”! Vajon, mit tart eredménynek Isten? Mert azt tudjuk –három evangélistánál egybehangzóan szerepel – „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!”, ami az Atyától hangzik, Jézus színeváltozásakor, hogy Isten Jézus által nyilatkoztatja ki magát, aki (l.: Jn 1,14) az Igeként, testté lett. Vagyis, az Ige köztünk van! De bennünk kell legyen, hogy általunk legyen eredménnyé, Isten eredményességévé. Hiszen, azt mondja Jézus, hogy ami igazság, azt azért mondom el, hogy üdvözüljetek (l.: Jn 5,34). Aki üdvözül, az Istenben boldogul, vagyis visszatér Istenhez. De, „senki sem juthat el az Atyához, csak általam” [Jn 14,6], mondja Jézus!

De, hogyan, különösen ebben a bűnös világban, hogyan lehetünk eredményessé – Isten számára, ami saját eredményességünkké is válik. Ha eltávolodni bírunk a világtól, mert két úrnak nem szolgálhatunk. Eltávolodni a világtól pedig azt jelenti, hogy egónkat elengedni, az anyagi létezésünket kiüresíteni, hogy a Lélek nyerjen bennünk helyet, hogy egészen lefoglalhasson – Isten önmagának. Erre szolgál az ima, amire és ahogyan Jézus tanít rá. Jézus által tanított imában lényeges szerepet kap az engesztelés, Isten kiengesztelése magunk és mások bűneiért. Mert Isten személyemben számít rám, de emberként, mint e közösségért felelőst. Hogy azonosítja a tegnapi evangéliumban az Emberfia a bárányokat? Ők azok, akik jót tenni tudtak másokkal, önzetlenül - „amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek”! [Mt 25,40]

Imádságban elmélyedni, és azt az engesztelésig tökéletesíteni, hogy magam egészen elégő áldozattá legyek! Statikus lángolássá válni, változtatni életemet. Jézust idézem újra: „mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!” [Lk 12,49b]

Teremts bennem Uram, lángoló szívet, hogy elégni bírjak éretted! Ámen