Lelkemet mossa tisztára a szentség
Ter 9,8-15 - 8Aztán így szólt Isten Noéhoz és fiaihoz, akik vele voltak: 9„Nézzétek, szövetséget kötök veletek, s utánatok utódaitokkal 10és minden élőlénnyel, amely veletek van: a madarakkal, a háziállatokkal, s az összes mezei vaddal, mindennel, ami kijött a bárkából, a föld minden állatával. 11Megkötöm veletek szövetségem, többé nem törlök el minden lényt a földről vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet.” 12Aztán így szólt Isten: „Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levő minden élőlény között minden nemzedékre: 13szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között. 14Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket és a szivárvány megjelenik a felhőkön, 15akkor megemlékezem szövetségemről, ami fennáll köztem és köztetek, meg minden élőlény és test között. A víz nem válik többé vízözönné, hogy minden lényt elpusztítson.
1Pét 3,18-22 - 18Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy az Istenhez vezessen minket. A test szerint ugyan megölték, de a lélek szerint életre kelt. 19Így ment el a börtönben sínylődő lelkekhez is, és hírt vitt nekik. 20Ezek egykor engedetlenek voltak, amikor Noé idejében az Isten türelmesen várt, amíg a bárka elkészült, amelyben csak néhányan, mindössze nyolcan menekültek meg, épp a víz által. 21Az előképnek megfelelően most titeket is ugyanígy megment a keresztség, hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés az Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által, 22aki azután, hogy az angyalok, hatalmasságok és erősségek uralma alá kerültek, fölment a mennybe, és az Isten jobbján foglal helyet.
Mk 1,12-15 - Ezután a Lélek azonnal elragadta őt a pusztába. A pusztában volt negyven napig; a sátán kísértette. A vadállatokkal volt, és az angyalok szolgáltak neki. Miután Jánost átadták, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát. Azt mondta: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.”
Lelkemet mossa tisztára a szentség, miben részesültem. Ideje, hogy megérjen bennem keresztségem. Erre szolgál Jézus ezen mondása, hogy „tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.” Elidőzni azon, hogy végességem hogy alakulhat át végtelenséggé, istenült létté. Vagyis a bűntudatom felélesztésén, a bűnbánaton keresztül eljutni a megtisztulásra, az evangélium által. Eszembe jut egy tanítás: „A Szentírás önmaga soha sem lehet cél. Feladata, hogy eljuttasson engem a történeti Jézushoz, és meghalljam általa, hogy Jézus engem az emberekhez küld.” De ebből nekem az is következik, hogy üdvösségem sem lehet cél. Istenlátásom, Istenben létem, ajándékom lehet. De vallásom sem cél, az is csak eszköz arra, hogy hitemben egészen Isten szolgálatára lehessek. Amire küldetésem van.
De miért kell a célt állandóan szemem előtt látnom, tudnom? Jézus maga mondja meg a választ: „nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek.” [Jn 5,34] Isten szeretetében olyan mértékben teljes, hogy mindegyikünket vágyakozik ajándékaival elárasztani. Ezért kötött már ideje korán szövetséget az emberrel, és minden teremtményével. Ember! Minden mi teremtetett e földön, Isten szándékából azért van, hogy ajándékaiban részesítsen téged, de mindezeken túl, hogy üdvösségét adja, ossza meg veled! Miért vagyok, olyan együgyű, hogy ezt nem vagyok képes – én az ember – ezt érdememnek tartani, büszkének lenni rá, annyira, hogy alázattal szolgáljak Neki, csak, hogy ajándékozottá lehessek. Istent boldoggá tenni? És közben boldogulni? Boldoggá lenni?
Istenem józaníts ki engem, hogy hirdetni tudjam végtelen jóságodat, gazdagságodat! Ámen
