Majd Akkor!
Iz 58,9b-14 - Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: „Íme, itt vagyok!” Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a hamis beszédet, ha lelkedet adod az éhezőért, és a meggyötört lelket jóllakatod, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény. Az Úr vezet majd téged szüntelen, kopár vidéken is jóllakatja lelkedet, és csontjaidat megerősíti; olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, melynek nem apad el vize. Felépítik majd a tőled származók az ősi romokat, a régi nemzedékek alapjait megerősíted; a rések befalazójának neveznek majd téged, aki helyreállítod az utakat, hogy lakjanak ott. Ha visszatartod lábadat szombaton, hogy ne járj kedvteléseid után szent napomon, a szombatot gyönyörűségnek nevezed, s az Úr szent napját dicsőségesnek, és megdicsőíted azzal, hogy nem jársz a magad útjain, nem keresed kedvtelésedet, és nem folytatsz szóbeszédet: akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, felviszlek a föld magaslataira, és táplállak téged atyádnak, Jákobnak örökrészével. Bizony, az Úr szája szólt.
Lk 5,27-32 - Ezek után kiment, és látott egy Lévi nevű vámost a vámnál ülni. Azt mondta neki: „Kövess engem!” Erre az otthagyott mindent, fölkelt és követte őt. Lévi ezután nagy lakomát készített neki a házában. Nagy sereg vámos és még sokan mások is ültek velük az asztalnál. A farizeusok és az írástudók felháborodva megkérdezték a tanítványait: „Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra.”
Majd Akkor! Ami az időben, a magam idejében eljöhet, ha jöttét magam éhezem, és éhemet oltani kész leszek! Mert Ő nyújtja kezét, és keze nem üres, tudja mire van éhem, mert féltése az életérzése, mely a szeretet forrásából fakad, és kimeríthetetlenül ontja ránk, emberekre, kik szabadságunkban nem maradunk veszteg, míg forrásához nem érünk, és a forrásának vizével ajkunkat nem éri! De előbb kell, hogy tudjuk, bűnünk van, mit csupán a forrás vize moshat, majd kiolthat! Ő az, ki utat mutat, míg nem vesződik múltammal! Hát, csak hagyni kell magam, hogy lábaim a jövőbe lássanak, hol Isten vár, és nem fukar! Teremtőm, ne hagyd, hogy félúton elhagyjam magam! Ámen
