Ha mi keresztények nem tudunk mit kezdeni a hit kegyelmével, akkor ...

ApCsel 13,46-49 - Erre Pál és Barnabás egész bátran kijelentették: „Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasítjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk, mert így parancsolta nekünk az Úr: „A pogányok világosságává tettelek téged, hogy szolgáld az üdvösséget a föld végső határáig” [Iz 49,6]. Mikor a pogányok meghallották ezt, megörültek, és magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindnyájan, akik az örök életre voltak rendelve. Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban.

Lk 10,1-9 - Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: „Elközelgett hozzátok az Isten országa.”

Ha mi keresztények nem tudunk mit kezdeni a hit kegyelmével, akkor oda kell mennünk, ott kel építenünk Isten országát - Krisztus közösségét, ahol arra igény van! Vigyázzunk! Mert „ha a só ízét veszti, … nem való egyébre, mint hogy kidobják”! [Mt 5,13] Elvetik, érdektelenné lesz, haszontalanná válik. Ez arra vonatkozik, hogy itt, ebben a világban! Mire érthetjük ezt? Mindarra, ami haszontalanná lesz. Legyen az akár egy ember, vagy egy közösség, de, Uram bocsáss, lehet az egy egész római keresztény közösség is, amit ma Egyházként határoznak meg. Itt van egy egész közösség meghatározó személyiségeinek a felelőssége! Akik önmagukban, felelősségükkel csak emberek közössége, akik a csúcsai egy piramisnak, ellenben, ha a közösség „szürke eminenciásai”, mi, a hívők közössége egyként, közösségileg a pápát, és a bíborosok testületét imádságos élettel, lélekkel támogatjuk, talán képesek lehetnek hivatalnokokból misztikus tagjaivá válni a közösségnek. Akiknek több közük van Istenhez, és Jézus Krisztushoz, mint hozzánk, így valóban megszentelni bírják az Egyházat, és nem megkötni, méltóságukhoz, mely pozíciók hatalmaként, férfiak hierarchikus gigantikájaként uralkodik.

Ez nekünk, a mi hitünknek a felelőssége! Én vagyok az Egyház! Mi vagyunk az Egyház! Így akarom érteni a pápa szavait, amit a hit éve alapköveként lerakott, amikor a Hittani Kongregáció előtt mondott el ez év elején, elindítva így a munkát, a hit éve előkészítéseként. Így akarom érteni e mondatát: „A hit megújulása legyen tehát napjaink egyházának elsődleges feladata.” Bennem kell, a hitemnek kell megerősödnie! Ezt kell segítenie a tanítóhivatalnak, ezt kell szolgálnia! Annak a személyes Isten kapcsolatnak a kialakulását, melyet az Egyház a Szentségek által – amiről azt vallja, azt tanítja, hogy „Krisztustól rendelt látható jelek, amelyek jelképezik és közvetítik a megváltás kegyelmeit.” Mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni, akik óhajtják, vágyakozzák, éhezik! A Szentségek vételének feltételrendszerét úgy kell alakítani, hogy az a lehető leghatékonyabban szolgálja a hit épülését az egyénben, vagyis a személyes Istenkapcsolat megélésének esélyét, lehetőségét! Ne az legyen a dogma, hogy miért nem veheti valaki magához a Szentségeket, hanem az, hogy mindenki hozzáférhessen, akinek életet ígér a kegyelem utáni vágyakozás! Jézus azt mondja, amikor a betegekkel csodát tesz, hogy a te hited gyógyított meg téged! Vagyis a hitet kell erősíteni az emberben, ahhoz, hogy gyógyulni lehessen képes, és nem fordítva!

Így, Uram, ma arra indulok, és azért buzdítok mindenkit, hogy imádkozzunk a klérusért, higgyünk abban a hitben, hogy mi vagyunk az Ő hitüknek, megszentelődésüknek a zálogai. Bennünk van kegyelmednek forrásozó ereje, amit, ha ki nem imádkozunk, nem keríti hatalmába őket! Kérlek Urunk, kérünk Urunk, hogy szenteld meg papjainkat, püspökeinket, bíborosainkat, pápánkat, e világban egyházaidnak minden teremtő hatalmát, hogy legyenek a Te szolgáid, és értünk szerető szolgálóink a hitben, és ezzel a hittel tudják imádkozni: „Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egy ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,21). Ámen