Nem kevesebb Isten előtt, aki házas, annál, aki szüzességben él!

MTörv 18,15-20 - Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened a te saját nemzetségedből s a te testvéreid közül, úgy, mint engem: arra hallgass. Azt kérted ugyanis az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, amikor együtt volt a gyülekezet: „Ne halljam tovább az Úrnak, az én Istenemnek szavát, s ne lássam tovább ezt a felette nagy tüzet, hogy meg ne haljak.” Erre azt mondta az Úr nekem: „Jól mondták mindezt. Prófétát támasztok majd nekik a testvéreik közül, hozzád hasonlót, s annak a szájába adom szavaimat, hogy elmondja nekik mindazt, amit parancsolok nekik. Aki az ő szavára, amelyet az én nevemben szól, hallgatni nem akar, azon majd én bosszút állok. Viszont a prófétát, aki elkapatja magát, s olyat mer szólni nevemben, amit én nem parancsoltam neki, hogy mondjon, vagy más istenek nevében szól, azt meg kell ölni.”

1Kor 7,32-35 - Én pedig azt szeretném, ha gond nélkül lennétek. Akinek nincs felesége, arra gondol, ami az Úré, hogy hogyan tetsszék az Úrnak. Akinek pedig felesége van, arra gondol, ami a világé, hogy hogyan tetsszék feleségének, tehát meg van osztva. Férj nélkül az asszony is, a szűz is arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen; aki azonban férjnél van, arra gondol, ami a világé, hogy hogyan tetsszék a férjének. Ezt pedig a ti érdeketekben mondom, nem azért, hogy csapdát állítsak nektek, hanem hogy tisztességesen éljetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz.

Mk 1,21-28 - Bementek Kafarnaumba. Szombaton mindjárt bement a zsinagógába és tanított. Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Volt a zsinagógájukban egy ember a tisztátalan lélek hatalmában. Ez így kiáltott föl: „Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus! Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus megparancsolta neki: „Némulj el, és menj ki belőle.” A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta őt, majd hangosan kiáltva kiment belőle. Erre mindnyájan elcsodálkoztak, s azt kérdezték egymástól: „Mi ez? Új tanítás, hatalommal? Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?” Egyszerre elterjedt a híre Galilea egész vidékén.

Nem kevesebb Isten előtt, aki házas, annál, aki szüzességben él! De, nem is több. Csak mindegyik hivatásában éljen! Ami annyit is jelent, hogy ne legyünk kiszolgáltatottakká, és ne akarjunk uralkodni a másikon sem. Ahogy Isten szabadnak teremtett, úgy nekünk is szabadságot kell biztosítanunk egymásnak, az egyenlőség elve alapján: nem követelek magamnak többet, mint amit a másik érdemel. Ahogy Szent Pál ezt a fenti részlet előtt összefoglalta már: „Nagy váltságdíjat fizetett értetek, ne legyetek azért emberek rabszolgáivá. Maradjon meg tehát, testvérek, mindegyiktek abban a hivatásban az Isten előtt, amelyet kapott.” [1Kor7,23-24]
A szeretet szabadságával élni, a szeretet szabadságában élni, az élet művészete. De, ha művészet, akkor tudatosságot is jelent egyben. Ahogy a valós felnőtt lét az, amikor tudatosan élem meg életemet. Nem mások elvárásait teljesítem, és nem is másoktól várom el, hogy az én életem feltételeit teljesítse, biztosítsa! Persze, ez azt is jelenti, hogy nem magamért élem az életem, nem magamat állítom életem középpontjába. Amihez meg kell élnem azt, hogy a magam élete ajándék, Istentől nekem adott ajándék. Amivel valamit kezdeni nem dicsőség, hanem érdem: lehetek az, akit Isten álmodott, tervezett bele ebbe az Életbe, aki én vagyok, aki lehetek, ha kimunkálom, kitermelem magamból Isten titokzatosságát, ami szeretete. Belőlem akarja megélni szeretetét a világban!
Isten szolgálatára vagyok, segíts Istenem, hogy lenni bírjak, azzá válni lehessek, akit Te szenteltél bennem meg, mikor megteremtettél, megálmodtad létemet! Ámen