Ezt a világmindenséget, univerzumot nem tekinthetem úgy ...
2Kor 10,17 - 11,2 - Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék [Jer 9,22k]; mert nem az érdemel hitelt, aki önmagát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl. Bárcsak eltűrnétek tőlem egy kis ostobaságot! Sőt viseljetek el engem is! Mert Isten féltékenységével vagyok féltékeny rátok. Eljegyeztelek ugyanis titeket egy férfinek, hogy mint tiszta szüzet vezesselek Krisztushoz.
Mt 25,1-13 - Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos. Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat. Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben. Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás támadt: „Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!” Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbehozták lámpásaikat. Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: „Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.” Az okosak ezt válaszolták: „Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.” Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták. Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: „Uram, uram! Nyiss ki nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.” Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.
Ezt a világmindenséget, univerzumot nem tekinthetem úgy, mint önmagát meghatározó tömeget, de úgy sem, mint általam meghatározhatót. Hiszen már Valaki meghatározta; A Valaki meghatározottságából az, ami. Amibe én csak időben és térben belekerültem, mint e meghatározott univerzumnak egy parányi része – lettem meghatározottá(!). Tehát, az én lehetőségem csak az, hogy felfedezzem, megismerjem – azt a részét, melyet megismerhetek. Azonban arra vigyáznom kell, hogy ne csak annak alapján akarjam felfedezni, megismerni, amit ennek az univerzumnak más parányi része a maga képességei szerint felfedezni bírt, hanem merjem attól kiindulva megtenni ezt, Aki meghatározója – ha már lehetőséget ad rá!
Ha sikerül, az eredethez visszamenni, a származótól származtatni a felfedezésemet, akkor matematikailag is, de logikailag is az látszik megnyugtatónak, mert tévedéseimre kisebb lesz így az esély. Ami nem zárja ki azt, hogy megvizsgáljam mások felfedezéseit is, azzal a feltétellel, hogy ütköztessem a magam megtapasztalásaival! Csak így válhat a felfedezés a sajátomévá.
Ebben a vizsgálódásban, az összefüggésekben nem tekinthetek el attól, hogy magam is az univerzum egy parányi, meghatározott része vagyok, ami azt jelenti, hogy számon tartanak, minden cselekedetemnek, szavamnak, és gondolatomnak is helyi-értéke van, így meghatározója a következményeknek, és az összefüggésekben jelentőséggel bír, még akkor is, ha az nem regisztrálható a részemről. Ami csupán azt bizonyítja, hogy milyen parányi vagyok!
Miért szükséges, hogy megismerjem, felfedezzem a magam számára e világ összefüggéseit? Hogy ne váljak ostobává csak azért, mert nem élek képességeimmel, lehetőségeimmel, adottságaimmal. Hallani, meghallani fontosabb, mint beszélni egyre hangosabban, csak azért, hogy én kerüljek középre. Mert míg hallgatok, figyelhetek, odafigyelhetek a megérzéseimre, a gondolataimra, és türelmet, szelídséget, alázatot próbálhatok megélni, ami bölcsességre vezet. A józan ész azonban még kevés, azt alá kell rendelnem a lélek rezdüléseinek, a Szentléleknek, Aki lelkemben Lélek! Aki képessé tesz többre, mint amire magam képes lehetek. Az Ember azért test és lélek, hogy lelke által e világi kicsinységén felül emelkedve képes legyen vonzódni a transzcendenshez, merje túlértékelni magát Az által, Aki Van, és Aki e létbe álmodott, teremtett, megtart, és magához vonzónak talál – engem!
A kérdés az, hogy mit szólok rá, én, Az Ember. Hogy szemem tükrében ki ragyog.
Uram, Istenem segíts, hogy Te tükröződni bírjál szememben! Ne homályosuljon el szemem, csak, mert eltévedek, mert az értéktelenre is vágyódik szemem, és azért türelmem veszíthetem. Akarjam, hogy megígérhessem, hogy ott leszek, ahol van helyem, hogy megismerj, mikor megérkezel. Hogy még akkor is, lelkedből lelkesülhessek, Rád szegezve tekintetemet. Ámen
