A felnőtté válás szükségessége

1Sám 15,16-23 - Azt mondta erre Sámuel Saulnak: „Engedd, hadd közöljem veled, mit mondott nekem az Úr ez éjszaka.” Ő így szólt: „Beszélj!” Azt mondta erre Sámuel: „Nemde, noha kicsiny is voltál a magad szemében, Izrael törzseinek fejévé lettél, és az Úr Izrael királyává kent fel téged. Aztán elküldött az Úr téged erre az útra és azt mondta: „Eredj, s pusztítsd el a vétkes amalekitákat, s hadakozz ellenük, amíg meg nem semmisülnek.” Miért nem hallgattál tehát az Úr szavára? Miért estél neki a zsákmánynak, s miért cselekedted azt, ami gonosz az Úr előtt?” Azt mondta erre Saul Sámuelnek: „Hiszen én hallgattam az Úr szavára, s elmentem arra az útra, amelyre az Úr küldött, s elhoztam Agágot, az amalekiták királyát, s megöltem az amalekitákat. A nép pedig azért vett el a zsákmányból aprójószágot és marhát, hogy a megölt jószág zsengéjeként áldozatul mutassa be az Úrnak, Istenének Gilgálban.” Azt mondta erre Sámuel: „Vajon egészen elégő áldozatokat s véresáldozatokat akar-e az Úr, s nem inkább azt, hogy engedelmeskedjenek az Úr szavának? Többet ér az engedelmesség, mint a véresáldozat, és a szófogadás többet, mint a kosok hájának bemutatása, mert a varázslás bűnével ér fel az ellenszegülés, és a bálványimádás vétkével az engedelmesség megtagadása. Mivel tehát megvetetted az Úr szavát, azért az Úr is megvetett téged, hogy ne légy tovább király.”

Mk 2,18-22 - János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Odajöttek néhányan, és megkérdezték tőle: „Miért böjtölnek János és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” Jézus így felelt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Amíg náluk van a vőlegény, nem böjtölhetnek. Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt: akkor majd böjtölnek, azon a napon. Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot, mert elszakítja az ép részt is, és a szakadás még nagyobb lesz. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben a bor szétszakítja a tömlőket, és kiömlik, s a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való.”

A felnőtté válás szükségessége – az új bor és az új tömlő példája erre is értelmezhető. Mert amikor a gyermekből felnőtt lesz, mikor önmaga, már tapasztalata, ismeretei birtokában önállósítja magát, saját lábára áll, az több annál, mint sem, hogy eltartani képes önmagát, és talán már családot is képes alapítani. Az önálló rendelkezés, az önmaga fölötti rendelkezést is jelenti. Az életről alkotott véleményét önmagának kell kialakítania, egyben az Istennel való viszonyát is önmagának kell – személyesen megteremteni. Megszületett egy új ember – egy új tömlő; akiben meg kell teremnie az új termésnek, az új Istenkapcsolatnak, egy új barátságnak – az új bornak. Egészen egyedi, személyes, még sosem volt új barátságról beszélek. Amiben minden eddigi ismeret, tapasztalat, annyit ér, amennyiben alapot teremt arra, hogy egészen személyes, csak a két személy között kialakulható élmények szülessenek. Amikor fiatal voltam, emlékszem, hogy emberi kapcsolatokra még féltékeny is voltam: milyen jó annak a másik embernek, hogy azzal a harmadikkal ilyen bensőséges barátságba kerülhet, nekem miért nem lehet ebben részem – mondtam akkor. Mert nem voltam még felnőtt – érett - arra, hogy létesítsek személyes kapcsolatot másokkal. Erre magamat kell nevelni, magamnak kell, hogy legyen igényem arra, hogy legyenek olyan kapcsolataim, amilyenek senki másnak nincsenek. Az után jön az a kérdés, hogy mit vagyok képes kezdeni azzal a kapcsolattal? Bizony, fel kell tennem magamnak a kérdést, hogy miért van szükségem arra a kapcsolatra, mi a célom vele? Adni, vagy kapni akarok? Vagy, talán mindkettőre érett vagyok már? Tudok az életről olyan dolgokat, melyek engem meghatároznak, melyekről már tudom, hogy értékek számomra, szükségesek a részemre, esetleg képességeim, melyeket ki kell próbálnom, és melyekről visszajelzéseket szeretnék kapni, igaziakat, amit csak egy jó baráttól várhatok?
Hiszem-e, tudom-e, hogy Istenben, Jézus Krisztusban, lehet egy olyan személyes barátra rátalálni, aki minden pillanatban engem kész szolgálni, mert javamat akarja? Vagy annyira e világi vagyok, hogy csak kézzel fogható személy barátságot tudom elképzelni? Esetleg csak arra van szükségem, hogy kihasználjam, magam érdekeinek rendeljem alá a barátot, ami nem igaz barátság, jó, ha időben felismerem. Mert az ilyen barátságot az egóm, az önös érdekem tartja fenn, és nem a szeretet, ami soha nem csupán – egészségtelen – birtoklást jelent, hanem magam átadását, átengedését, kiteljesedését találja meg a másikban. Ha nincs személyes kapcsolatom, baráti, beszédes, értő, és engem formáló kapcsolatom Istennel, akkor abban minden bizonnyal, hogy az én személyemben való hiányosságok, hibáim az okok. Tudnom kell, hogy Isten mindig nyitott erre az egészen bensőséges, személyes kapcsolatra velem, de nélkülem nem jöhet létre! Magamat kell még alakítanom, személyiségemet formálni, hogy képes legyek Istennel őszinte, mély barátságra! Ha hitemet nem szégyellem, akkor kérhetem is a Szentlélek kegyelmének segítségét – szüntelenül, nem csüggedve, nem bátortalanul, de nyitottan arra, hogy átalakítson, képessé tegyen rá. Miközben keresnem kell Vele a kapcsolatot, közösségben, és egyedül is, figyelve, és kihívva ellenem is!
Istenem nyisd fel szemem, szívem, és lelkem, hogy döntési helyzetekben döntésre képes legyek; közeledésedre mindig fogékony legyek; elfogadásodra, befogadásodra nyitott legyek! Ámen