Szeretet hatalommal!

1Sám 1,9-20 - Miután ettek és ittak Silóban, Anna felkelt, és amíg Héli pap az Úr templomának ajtófélfájánál a székében üldögélt, Anna keseredett szívvel imádkozott az Úrhoz, és nagyon sírt. Fogadalmat is tett, és ezt mondta: „Seregeknek Ura, ha letekintesz és meglátod szolgálód nyomorúságát, ha megemlékezel rólam, nem feledkezel el szolgálódról, és fiúmagzatot adsz szolgálódnak, akkor az Úrnak adom őt élete valamennyi napján, és borotva nem éri a fejét.” Történt pedig, hogy amíg ő imádkozott az Úr előtt sokáig, Héli egyre figyelte a száját. Mivel Anna csak a szívében beszélt, és csak az ajka mozgott, a szava pedig egyáltalán nem hallatszott, Héli azt gondolta róla, hogy részeg. Meg is kérdezte tőle: „Meddig leszel részeg? Menj, emészd meg egy kissé a bort, amitől elkábultál!” Anna azt felelte: „Nem, uram! Nagyon szerencsétlen asszony vagyok én, sem bort, sem más részegítő italt nem ittam, csak a lelkemet öntöttem ki az Úr színe előtt. Ne tartsd szolgálódat Béliál lányai közül valónak, mert bánatom és szomorúságom sokasága miatt szóltam mindeddig.” Héli erre azt mondta neki: „Menj békével, és Izrael Istene teljesítse kérésedet, amelyet hozzá intéztél.” Anna így válaszolt: „Bárcsak kegyelmet találna szolgálód a szemedben!” Azzal elment az asszony a maga útjára. Evett, és az arca többé bánatosra nem változott. Reggel aztán felkeltek, imádkoztak az Úr előtt, aztán visszatértek, és elmentek házukba, Ramátába. Amikor aztán Elkána megismerte Annát, a feleségét, az Úr megemlékezett róla, és történt napok múltával, hogy Anna fogant és fiút szült. Sámuelnek nevezte el, mert az Úrtól kérte őt.

Mk 1,21-28 - Bementek Kafarnaumba. Szombaton mindjárt bement a zsinagógába és tanított. Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Volt a zsinagógájukban egy ember a tisztátalan lélek hatalmában. Ez így kiáltott föl: „Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus! Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus megparancsolta neki: „Némulj el, és menj ki belőle.” A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta őt, majd hangosan kiáltva kiment belőle. Erre mindnyájan elcsodálkoztak, s azt kérdezték egymástól: „Mi ez? Új tanítás, hatalommal? Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?” Egyszerre elterjedt a híre Galilea egész vidékén.

Szeretet hatalommal! Különös párosítás, sőt szokatlan a mi világunkban. Jézus mit is közöl ezzel, hogy hatalmát megmutatja? Jézus működésének első közösségi bemutatkozása, hogy ördögöt űz. De ez párosul azzal, hogy tanítani kezd. Lám, leírja Márk ezzel kapcsolatban, hogy „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók”. Amikor kiűzi az ördögöt a megszállottból, akkor a tanítására tulajdonképpen pontot tesz, hogy ne maradjon kérdés, kétség senkiben az iránt, amit mondott. Igen, hatalommal rendelkezik arra, hogy tanítson, szavainak súlya van, ezt senki ne felejtse el, és figyeljen rá oda. Jézust felépíti az Isten, maga az Atya!
Mondja is valahol Jézus, hogy „nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek” [Jn 5,34]. Az emberért való hatalom, és szeretet, attól, akitől nem remélte az Ember! Mert már annyira eltorzult, hogy önmagában van reménye. Ezért kénytelen hozzátenni még Jézus, hogy „az Atya tesz mellettem tanúságot, aki küldött” [Jn 5,37]. Jézus küldött; hozzánk és értünk, emberekért. Egyenesen az Istentől jön közénk, nem próféta, nem írástudó, hanem a Fiú. Nemrég hallottuk az Evangéliumban, Róla így nyilatkozik meg az Atya: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” [Mk 1,11]. Jézus felkészülése az Életre befejeződött, levizsgázott, megfelelt, az Atyának! Az Ember prototípusa elkészült, úgy, hogy azt az Ember maga szemlélheti, megismerheti, hogy mit vár az Embertől az Isten, a mindeneknek Atyja. Ettől kezdve csak figyelni kell Jézusra: mit tesz, miért teszi, és hogyan teszi. Egyetlen szava sem kötőszó, minden a maga helyén érték. Oly súlyos minden szava és minden cselekedete, hogy képtelenek vagyunk mi emberek már kétezer éve arra, hogy felfogjuk, megértsük. Pedig ez lenne egyetlen dolgunk, hogy szavait, tetteit a magunk életére érvényesítsük, alkalmazzuk, mert az válik hasznunkra, javunkra, értékelhetővé. Minden evilági érték, tudás, hatalom értelme egyedül az, hogy abból mennyi válik krisztusivá; mennyire változtat engem krisztusivá.
Uram, Istenem, adj még időt nekem arra, hogy krisztusivá, krisztiánosszá válhassak! Ámen