Megismerni az Istent miért akarjam, míg nem bírok szeretni?
1Jn 4,7-10 - Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. Az Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül.
Mk 6,34-44 - Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani. Már későre járt az idő, tanítványai azért odamentek és szóltak neki: „A vidék elhagyatott, s már késő van. Bocsásd el őket, hogy elmehessenek a környék tanyáira és falvaiba ennivalót venni.” Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok ezt felelték: „Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?” Erre megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Megtudták és jelentették: „Öt, és két halunk.” Erre meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsenek le mindenkit a zöld gyepre. Le is telepedtek, százas és ötvenes csoportokban. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta. Mindenki evett és jól is lakott. A maradék kenyérből és halból tizenkét kosarat szedtek tele. A kenyérből csak férfiak ötezren ettek.
Megismerni az Istent miért akarjam, míg nem bírok szeretni? Ez az a legfölségesebb csoda, amivel Isten megajándékozza az Embert! Mikor még nem vagyok, már van, értem! Már akkor tudja voltomat, mikor még képtelenség a gondolatom is, hogy lehetek. Aki Van, megelőz szeretetével mindent ami lehet. Így van az, hogy minden ami van szeretetében van! Ezért lehet az, hogy az, ami Istentől való, az vágyakozik a szeretetre, szeretni vágyakozik. Amit szégyellni, vagy csupán érzelemnek tekinteni ostobaság. A szeretet – bennem is – maga az Isten. A mi szeretet az az Isten. De, én, az Ember vajon megértem, hogy mi a szeretet, vagy azt is így nevezem, amiről csak azt gondolom? Bizony, ezért kell nekem ismernem Istent, hogy nevén tudjam nevezni a szeretetet, hogy helyesen nevezzem azt annak, ami szeretet.
Jézus, Istenből fakadó szeretete az észleléstől indul el: látta, és „megesett rajtuk a szíve”. Miért? Azt mondja Márk: mert „olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül”. És akkor elkezdi őket „sok mindenre tanítani”. Magát nyújtotta oda nekik, a tömegnek, akikben meg volt a vágy, a befogadásra, igényük volt a pásztorra, aki összegyűjti őket, és irányt ad számukra, megmutatja, hogy hol találnak élelmet, enyhülést – lelküknek és testüknek. Jézus teljesítette azt az igényt, ami a tömegben volt. Isten akaratából önmagát képes volt nekik adni. Nem ült vissza a csónakba, nem azt mondta, hogy nekem ez nem hiányzik, én pihenni szeretnék, nekem most arra van szükségem. De azért volt képes erre Jézus, mert ismerte az Atyát, Istent. Benne látta a tömeg szükségét, és önmaga erejét is. Az Atyában volt minden, amire Jézus – az ember – eszközként felelt: érvényre engedte juttatni általa Istent, a szeretetet! Jézus már csak megnyilvánulásában volt ember, a megnyilvánulás már az Isten volt.
Mernem kell kimondani – Jézust szemlélve: Isten azért küldte el a Fiút, hogy utat, igazságot, életet mutasson általa, nekem, nekünk! Aki elvezet Istenhez, akinek igazsága a szeretet, aminek megélése nem múló élvezet, örökéletű örökség! Istenem, köszönöm, hogy vágyat éltetsz bennem a Te megismerésedre, és utat mutatsz rá, segítségedért esedezem, hogy önmagam ellenében is Rád találhassak! Ámen
