De mi örök, örökét nyújtja nekünk
Iz 40,1-11 - Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja a ti Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és kiáltsátok neki, hogy letelt szolgálata, letörlesztette bűnét, hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől minden vétkéért! Egy hang kiált: „Készítsétek a pusztában az Úr útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! Minden völgy emelkedjék fel, minden hegy és halom süllyedjen alá; a göröngyös legyen egyenessé, és a hegyláncok síksággá! Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt. Bizony, az Úr szája szólt.” Egy hang szól: „Kiálts!” És mondtam: „Mit kiáltsak?” Minden test csak fű, és minden szépsége olyan, mint a mező virága. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha az Úr lehelete ráfúj. Valóban csak fű a nép. Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava megmarad örökre. Magas hegyre menj föl, te, aki jó hírt viszel Sionnak! Emeld fel erősen hangodat, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek! Emeld fel, ne félj! Mondd Júda városainak: „Íme, a ti Istenetek! Íme, az Úristen hatalommal jön, és karja uralkodik; íme, fizetsége vele van, és szerzeménye a színe előtt. Mint pásztor, legelteti nyáját, karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi, az anyajuhokat gondosan vezeti.”
Mt 18,12-14 - Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és azok közül egy elkóborol, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, nem megy-e el és nem keresi-e meg az eltévedtet? Amikor pedig megtalálja, bizony, mondom nektek: jobban örül annak, mint a kilencvenkilencnek, amely el sem veszett. Ugyanígy a ti Atyátok, aki a mennyekben van, nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsik közül.
De mi örök, örökét nyújtja nekünk, kik szépek vagyunk, virulunk, de csupán egynyáriakként. Ám amíg vagyunk is a dolgunk, hogy az öröklétet hirdessük. Ellentmondásnak tűnik, tűnhet, de csak amíg hitünkben kevésnek tartjuk magunkat rá, hogy reménykedni tudjunk abban, hogy ha már egyszer megmutatta számunkra az Öröklét erejét, akkor annak értékét és érvényét nem minősítheti le. Mert számára több az, mint mi mulandó. Bátorítását az Ő tisztán szeretni vágyásából eredeztethetjük. Részesíteni akar abból, amije van; és talán azért teremtése véges, hogy ajándéka által és e képességébe vetett hitünk találkozása által lehessen részünk az örökkévalóság élményében! Hitünk ehhez kell legyen abban, hogy szeret bennünket, és engem is személy szerint! Nem mond le rólam, még akkor sem, ha már egynyári életem véget ér. Csak én se mondjak le róla, belefeledkezve az egynyári életem agyonszeretésébe.
Általa vagy szép, és Neked vagyok szép tudom, és annak vagyok szép, aki téged láthat bennem Uram! Engedd meg nekem, hogy soha ne feledkezzem meg arról, hogy szépségemet Neked köszönhetem: Te teremtettél olyannak, hogy szépnek láthassál engem! Köszönöm Istenem! Ámen
