Nem vagyok rá méltó, csak egy szóval mond!

Iz 2,1-5 - Az ige, melyet látomásban kapott Izajás, Ámosz fia, Júdáról és Jeruzsálemről. Ez történik majd az utolsó napokban: szilárdan áll az Úr házának hegye a hegyek tetején, kiemelkedik a halmok közül; és özönlenek hozzá mind a nemzetek. Odamegy számos nép, és így szólnak: „Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához! Hadd tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk!” Mert Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből. Ítéletet tart majd a nemzetek között, és megfenyít számos népet; ők pedig kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat szőlőmetsző késekké. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és nem tanulnak többé hadviselést. Jákob háza, jöjjetek, járjunk az Úr világosságában!

Mt 8,5-11 - Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte őt: „Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.” Azt mondta neki: „Megyek és meggyógyítom.” De a százados így válaszolt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek: „Menj!”, elmegy, vagy a másiknak: „Gyere!”, odajön, a szolgámnak pedig: „Tedd ezt!”, megteszi.” Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követőinek: „Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél. Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában.

„Nem vagyok rá méltó, csak egy szóval mond!” Uram, nem kell, hogy ott legyél, ahol lenned kell, elég, ha Szentlelkedet elküldöd hozzánk, közénk!

Kegyelmed, ha éltet, már helyben vagyunk. Tehát, a hitünkből kell, legyen elég, hogy éltető erőd bennünk változást érhessen el. Mert hatalmas a Te kezed ereje!

Igen, tetteinket Benned cselekvőkként kell megélnünk, hogy elmondhassuk: igazak tetteink! Aki igazan él, az a világosságban él, kerüli a sötétséget. A világosság fiai azok, akik a kegyelmet bírják, befogadják, és életre hívják az igazságot. Azokra áll Szt. Ágoston gondolata: „Ha azért adott neked Isten kegyelmet, mert ingyen adta, szeresd őt ingyen. Ne jutalomért szeresd Istent, ő legyen jutalmad.” (Szt. Ágoston) – melyet Jn 3.21 érlelt meg Ágostonban („Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.”).

Merjük a Szent tanítóra bízni bölcsességünket! Így talán segít bennünket Advent bűnbánatában elmélyedni, és megvilágosodni. Mert akarok Uram ebben az Adventben Hozzád közelebb kerülni, hogy megérintsen majd a Karácsonyban felém tárulkozó végtelen és pazarló szereteted! Ámen